Haragudnátok a férjetekre, ha a szüléseteknél nem segített volna bent a kórteremben nektek?

Én még akkor sem haragudnék, ha csak szimplán nem akarna bent lenni. A férjnek/barátnak semmi keresnivalója a szülésnél. Jó hogy oda nem hívjuk már az egész rokonságot. Ez nem esküvő, hanem szülés.

A másik pedig, hogy elég kellemetlen végignézni, ahogy a párunk ordítva-izzadva, maga alá sz**va-hugyozva kinyom egy gyereket, közben dől belőle a vér, emberfej méretűre tágul a vaginája, gátmetszést csinálnak neki, könyékig felnyúlnak, és a többi... a szülés nagyon nem szép látvány, akármennyire is csodás dolog anyának lenni. Aki szerint meg ez nem számít, az gondolkodjon el rajta, hogy sok férfi miért nem tudja megkívánni többé a feleségét a szülés után.

Ma 13. 04-el egyetértek.

Már így elolvasva is kavarog a gyomrom.

Te most haragszol a férjedre, mert nem masszírozott? Ez szerintem nagyon gyerekes dolog.

Egyrészt nem haragudnék, hiszen nem tehet róla, hogy rosszul van! Abban az esetben megmondom őszintén haragudnék, ha inni menne a haverokkal, vagy hasonló, szóval azért mégis az ő gyereke is, és én nem magamnak, hanem kettőnknek és a világnak szülöm, és igenis támogasson egy ilyen fontos esemény közben.

Lehet, hogy szakmailag nem tud segíteni, de lelkileg szerintem rengeteget, és szerintem egy társnak az a feladata, hogy társként viselkedjen a nehéz helyzetben is. Én is bármit megtennék érte, ha szeretné, pelenkáznám is, fürdetném, fognám a haját a hány (és hosszú haja lenne).

Egyszerűen sajnálom, de nem tudok egyetérteni, és azonosulni azokkal az emberekkel, akik a közös életük egyik legnagyobb eseményét egyedül akarják megélni, akármilyen szenvedés néha az egész. Közös gyerek, közös felelősség, közösen csináltuk, közösen neveljük, közösen sírunk ha kirepül, akkor miért pont a szülés ne lenne közös, még ha az egyik fél csak lelkileg támogatja is a másikat?

Mindezek ellenére a kérdésre természetesen az a válaszom, hogy ha valaki rosszul van valamitől, arról igazán nem tehet. Te se haragszol a mankózóra mert lassan totyog előtted nem?

Nem. Sőt, én kifejezetten megkértem a férjemet, hogy várjon kint, mert biztosan elájulna. Attól rosszul van, ha elvágom a kezemet. Próbálta palástolni, de örült, hogy kint kellett maradnia. Megint más kérdés, hogy ha bírná is az ilyeneket, én nem szerettem volna, hogy bent legyen, hogy úgy lásson.

Ha a férjed elájult, ne hánytorgasd fel neki, mert nem az ő hibája. Nagymamám mindig mondta, hogy a szülés nem embernek (férfinek) való, szerintem igaza volt.

Kérdéstől függetlenül egyáltalán mikor jött divatba, hogy az apát beengedik?

Régen nem lehetett bent közönség. Ezt nem gonoszkodásból írom, csak a tény érdekel maga.