Úgy érzem ebből nincs kiút. Mihez kezdhetnék?

Édesanyámmal mindigis jó kapcsolatunk volt,olyanok voltunk,mint a legjobb barátnők. Egyszer a nagypapám átjött hozzánk (akivel szintén nagyon jó kapcsolatom volt) és szívinfarktust kapott a szemünk láttára,meghalt. Ettől kezdve anyukám szívbeteg lett,illetve depresszió előjelei voltak láthatóak. Ezután a dédnagymamám állapota is kezdett rosszabbodni,aki mellesleg 90 éves volt,és ő nevelte fel anyukámat. Én segítettem pelenkázni a dédit,mikor láttam,hogy anya már nem bírja. Mikor már dédi állapota nagyon rossz lett,idősek otthonába költöztettük,sajnáltuk,dehát én 10 évesen nem tudtam ápolni,anyukám meg már főleg nem. Pár hétre rá meghalt dédi,és ez végképp tönkrevágta anyukámat,depressziós lett,nyugtatókat kellett szednie,és semmihez nem volt kedve. Nagynehezen kilábalt ebből a nehéz időszakból,de egyre többet volt rosszul a szívével,és minden probléma rajtam csapódott. (Tudniillik ketten lakunk együtt a hatalmas házban,mert apukám megcsalta anyát,mikor terhes volt velem. Ugyan van egy barátja 2 éves korom óta,de a munkája miatt ő sokat van külföldön,így anyu rajtam tölti le a mérgét.) Eleinte meg tudtuk beszélni a problémákat,de mostanra úgy érzem nincs kiút,mert mindenért velem kiabál. Persze,én sem vagyok tökéletes,de jól tanulok,ahol tudok,segítek,rendet tartok magam körül. Most egy pár hónapig rendes volt,nem nagyon kiabált,úgy örültem neki! Aztán kiderült,hogy a mamám (azaz az anyukája) rákos. Megműtötték,de kemoterápiára kell járnia,de az orvosok azt mondták áttétes.. (Anyukám bátyja milliárdos,a mamám gyógyítását átvállalta.) Mikor ez kiderült én is összeomlottam,de ő is újból velem kezdett el ordibálni,úgy érzem keresi bennem a hibát. (Hozzáteszem,könnyebb lenne Van egy barátom,mostmár egy éve,ő minden támaszom..szombatonként találkozunk,de van,hogy ezért is kiabál.. (Volt,hogy odajött barátomék háza elé,és ott kiabált..) Félek,hogy elveszítem a barátomat is ez miatt. Úgy veszem észre,valami az idegeivel lehet,mert pl. pár órája bejött a szobámba kiabálni ismét,hogy le fog reggel szúrni,és hogy az lenne a legjobb,ha elköltöznék a barátomékhoz,mindezt azért,mert el szeretnék menni szilveszterkor a barátomékkal pár napra Debrecenbe. A karácsonyt is tönkretette 24.-ét és 25.-ét végigkiabálta,mert rajtam kereste az egyik parfümjét,ami aztán 26.-án előkerült,nála volt. Egyszerűen nem tudom mit tegyek,apukámmal nem tartjuk a kapcsolatot,nem kiváncsi rám,lassan 18 éves vagyok..nem fogok a barátomhoz költözni,de nem bírom ami itthon van..észre sem veszi anyám hogy mennyiszer megbánt..ok nélkül.