Elvált férfivel élő nők? Tanács kellene.

Én pont a másik oldal vagyok, én vagyok az exfeleség. Mivel mi nem az új pár miatt váltunk, ráadásul ismerem is mert az exférjem kolleganője, anno míg a férjemmel voltam jó pár céges bulin találkoztunk, beszélgettünk is. Én igyekeztem nagyon nyitott lenni, mert van egy 4,5 éves kislányunk így nekem az volt a fontos, hogy Vele normális legyen. Amúgy szerintem egy kedves lány, a kislányom is szereti. Nálunk a gond pont az exférjjel van. Mivel jön náluk a baba felajánlottam a lánynak egy-két babacuccot, hiszen végül is együtt vettük az exemmel, meg miért ne? Párszor facebook-on írogattunk egymásnak,de nem komoly témákról, főleg nem az exférjemről. Főleg babás, anyukás dolgok. Engem nem zavar hogy együtt vannak, sőt örülök a kislányom miatt, hogy számomra sem teljesen ismeretlen. A volt férjem mégis kiakadt, hogy én miért zaklatom a barátnőjét, és ne merjek még egyszer beszélni vele. Soha egy rossz szót nem szóltam a barátnőnek az exemre, én akartam elválni, ezt vállalom is. Szóval azért nem olyan egyszerű ez mindig, mert az természetes, hogy a barátnő minden óvodai rendezvényen ott van, az is, hogy a lakásba várja meg amíg összekészül a gyerek mikor elviszik, (engem ezek nem zavarnak amúgy) de ne merjek kedves lenni.

Én is az ex vagyok. Na most igazán más szemszögből: A gyerekek apja otthagyott egy másik nőért, gyesen a legkisebbel, minden segítség nélkül. Szinte esély nem volt arra, hogy valahogy is túléljük ezt a helyzetet. Egy jó szót nem szólok az "apáról", és nem is fogok, és amelyik gyerek ezt teszi, mehet isten hírével.

A legjobb barátom ilyen exférj. A volt feleséggel is rendszeresen találkozom, és látom a gyötrődését. Nem váltak el csúnyán, de egy anyára a családban is több teher hárul, mint az apára, egyedül pedig kínlódás anyának lenni. Van benne harag, és düh, van benne dac is, és bizony megy a gyerek apa ellen hangolása, de egyáltalán nem tudatosan, és nem szándékosan. Legyen bármilyen jó apa a barátom, nem csak a gyerek anyját hagyta el, hanem a gyereket is. Akármi is volt az ok, bármilyen is a jelenlegi életük, az apa a könnyebb végét fogta meg a dolognak, és bizony ennek vannak következményei. Ebben a helyzetben úgy érzem, elkerülhetetlen, hogy az apa legyen otthon az ügyeletes bűnbak. Ha másért nem, akkor azért, mert neki sok mindene van, ami az anyának nincs, pl. új párja, szabadideje, megtakarítása, és egyáltalán esélye a normális életre.