Egy férfivel tényleg csak úgy lehet kijönni, ha behódolok neki?

Eszembe jut egy mondat a Ms. Murphy törvénykönyvéből:

"Ha egy nő meghunyászkodik a békesség kedvéért, akkor azért válik el tőle a férje, mert mindig meghunyászkodik."

Vagy valami ilyesmi.

Nos, meglepő lehet, de nem minden férfi egyforma. Mást szeretnek, más lehet a célravezető velük szemben, de ha társat akarunk, szerintem az a jó, akivel önmagunk lehetünk és normálisan, őszintén megbeszélhetjük a dolgokat. Legalábbis nálam csak így működhet, lehet, hogy sok nő manipulálni akar, sőt biztos... Olyankor nem jó, ha egy őszinteségre vágyó, rendes fickóval teszik, de ha zsák a foltját találja meg, az lehet jó, én ahhoz nem értek és nem is akarok.

Röviden: nem.

AKivel meg igen, azt jobb elkerülni.

A nagyanyám azt mondta egyszer, hogy a férfi a fej, de a nő a nyak - arra fordítja a fejet amerre akarja.

Kell az önbecsülésünknek is "dobni" egy keveset (mármint hogy ne essen a nullára vagy alá), optimális esetben ez kölcsönös a nő és a férfi között. Erre egy példa amikor a nő színleli az orgazmust, vagy amikor a férfi megállja hogy ne dumáljon bele a vezetésbe. :)

A teljes, feltétel nélküli behódolás szerintem sem oké, mármint én nem is tudnék mit kezdeni a helyzettel ha a lánynak egyetlen önálló elképzelése sem lenne. Viszont minél büszkébb a másik, annál inkább érdemes észrevétlenül irányítani - hogy ki mennyit tud ebből elviselni, illetve mennyi szükséges a másikkal együttéléshez az nagyon változó.

27F