Mennyire számít az egy anyánál, hogy a gyereke véletlen (nem várt) gyerek?

Nekem számít. A harmadik fiam nem tervezett baba volt(20 évvel ezelőtt). Én azonnal elfogadtam, amikor tudomást szereztem a létezéséről. Éreztem, az első héttől kezdve, hogy menedéket talált a testemben.

Az apja nem akarta. Ragaszkodott hozzá, hogy vetessem el. Nem tettem meg, elválunk.

Mindhárom fiamat imádom, a szeretetben nincs különbség közük. Mégis, ha a "kicsire" nézek, mindig átsuhan rajtam a rettegés. Mi lett volna, ha megingok egy pillanatra is?

Olyankor mindig átölelem, vagy megsimogatom. Jól döntöttem, ma is ezt tenném.

Én úgy láttam számít.

Egy szobában voltam 2 másik csajjal. Kettőnknek tervezett baba, a harmadiknak véletlen.Én szültem utoljára, így láttam mi volt már akkor, és azóta is tartjuk a kapcsolatot.

A tervezett baba körbe van imádva a mai napig, a széltől is óvják, az apuka majd kiugrik a bőréből, szóval totál el van kényeztetve.

A nem tervezett baba csak úgy megszületett. Az anyuka persze ellátja, de inkább a nagyi neveli a babát...sokszor is van kórházban, mert azért egy kicsit el van hanyagolva.

A két lány között 3 év korkülönbség van, és mindegyik a húszas évei végén járnak.

Nálunk "Véletlenke" a fiam. 20 évesen szültem. IMÁDOM. Soha ilyen jó döntést nem hoztam, és életem legszebb élménye volt a szülés. Lelkiismeret furdalásom van, ha rágondolok, hogy majdnem elvetettem. Én is becsúsztam a szüleimnek, de nagyon szép gyermekkorom volt, szerető szülőkkel, sok odafigyeléssel.

Szerintem valamilyen szinten ez nő/anya függő. Aki alapból jó anyatermészet, az a nem várt gyermeket is hatalmas szeretettel fogadja. Aki kevésbé, az a nagyon várt gyermekkel is lehet hideg...