A nők arra születtek, hogy szolgálják a férfiakat?
Nem bántásnak szántam a kérdést, semmi pejoratívat nem értek mögötte.
A sógornőm kapcsán merült ez fel bennem. Éveken át tűrtük a feleségemmel a pasija pofátlankodásait, a tanulatlan, arcpirítóan buta kérdéseit, amivel a halálba fárasztott mindenkit. Csendben voltunk, mert hát mégiscsak a nejem kishúgáról van szó, de aztán egy agresszív jelenetnél kimutatta a foga fehérjét. Nem is értettem, és ma sem értem, mit akart, vagy honnan vette a bátorságot, de amikor szóltunk neki, hogy talán ne állítson be váratlanul akármikor, hanem szóljon előtte, arról kezdett ordibálni, hogy neki itt (nálunk) milyen jogai vannak. Veszélyes, harcművészetet tanult ember, nem volt kellemes jelenet. Abban maradtunk, hogy ha még egyszer beállít, rendőrt hívunk.
Azóta a kiscsaj nem áll velünk szóba. De tényleg. Három hónapja duzzog, egyetlen rohadt szót nem szól hozzánk, nem eszik a kajánkból, csak sunnyogva, amikor senki se látja. Mindezt egy ilyen emberért.
Komolyan kérdezem: onnantól kezdve, hogy egy nő talál magának egy férfit, bálványként kezdi imádni, előrébb helyezve minden másnál? Kritikátlan, vallásos düh tombol bennük, ha az imádott, istenként tisztelt férfit (aki akár a saját fiuk is lehet, sőt akkor csak igazán) valamilyen konfliktus éri. A fenti példa kirívó, de mindenhol ezt látom. Ez a női lét lényege? Találni valakit, akiért lehet harcolni (még ha az adott férfi nem is különösebben viszonozza a kötődést), különben nincs értelme az életnek?
Sententiae csak pár gondolat ahhoz, amit te írtál.
Nézzünk szét a fiatal lányok között. Rendben tegyük. Valóban aggasztó. De nézzünk szét a fiatal fiúk között is. Az nem aggasztó, hogy a menő cuccaikkal pózolnak, amit abban a korban ráadásul főleg a szülők pénzén szereznek meg? Nem a tudásukkal, nem a fizikumukkal, hanem a menő külsőségekkel.
Másik: a karrierista nők szerinted keserűek. Érdekes, hogy a környezetemben nagyobb számban tapasztalom, hogy a házasságért, férjükért, gyerekeikért önmagukat feladó nők, sokkal keserűbbek. Nyilván nem mindenki, de sokan, nagyon sokan vannak. Ellenben tapasztalom, hogy a független, nevezzük őket karrierista nők nyugisabbak, élvezik az életet szabadabban. Nyilván közege válogatja, de én tényleg ezt tapasztalom. Vannak a háztartásba beleőszült nők, akiknek az élete ugyanaz a taposómalom mindennap, és miért is cserébe? Nem nagyon látom azt a fene nagy boldogságot sokukon.
Még egy, és aztán tényleg befejezem, mert nem akarom teleoffolni az oldalt, hogy csak neked reagálok.
A férfiak feláldozzák magukat a családért. Mit értesz ezalatt? Hogy dolgoznak? Egyem meg a szívüket, ha nincs feleségük, gyerekük, akkor is dolgoznak. Annyit és annyiért, amennyit család nélkül is tesznek, azzal a különbséggel, hogy feleség nélkül sokuk mögött nincs meg a háttérország, aki a környezetét rendben tartja, aki főz és mos rá. Tehát az, hogy a férfiak a családért dolgoznak, nem mondhatnám, hogy teljes egészében fedi a valóságot, mert jó esetben családalapítás előtt sem a lábukat lógatják, magukért dolgoznak.
Ugyanehhez még. Feláldozzák magukat. Tedd a szíved a kezedre, és légy őszinte. Manapság azért még mindig az a jellemzőbb, hogy a férfi hobbija, kedvenc kikapcsolódása akkor is megmarad, amikor már családot alapított. Nekik általában továbbra is 'jár' a sörözés és kocsmába menés, ha éppen azt szereti, ha motorozni imád, akkor az marad meg, ha a számítógépes játékok a világa, akkor az. De nézzük meg a szellemileg kevésbé igényes társaikat, legyen csak egyszerűen annyi, hogy sok gondolja azt közülük, hogy neki 8 ledolgozott óra után jár a teljes kiszolgálás, a háborítatlan tévézés és az esti szex.
Nyilván, ahol az áll fenn, hogy a nő inkább a háztartásozást választja önálló kereset és munka helyett, ott egyértelmű, hogy az eltartó férfi vágyai érvényesüljenek.
Na csak írok még rövidebb az utolsókra is reagálva:
kevesebb férfi, nagyobb női rivalizálás a megtermékenyítésért. Tudod ennek nem csak az oldala van, hogy tartós párkapcsolatra kevesebb férfi jut. Az nem jut eszedbe, hogy ha egy nő nincs rászorulva a férfira, akkor megtermékenyítés után nincs is rá igazán szüksége, hacsak az érzelmei nem úgy kívánják? Lehet, hogy ez nem szép dolog, magam sem támogatom ezeket a nőket, akiknek a férfi csak a nemző szerepét tölti be, de lásd be, hogy nagyon sok ilyen is van, és ahogy önállósodnak a nők, úgy lesz egyre kevésbé szükségük annyira a férfiakra, hogy bármit eltűrjenek.
Ne értsd félre, nem azt mondom, hogy nincs a szükség a férfiakra, sőt! Csak azt, hogy minél kevésbé szolgáltatja ki magát egy nő a férfinek anyagilag, érzelmileg, úgy lesz egyre kevésbé jellemző, hogy mindent eltűr a párjának.
"Scythiannal felesleges vitatkozni, anyucitól nem kapta meg kisgyerekként azt a rajongást és szeretetet, amire egy kisgyereknek szüksége van, ezért keresett magának egy pótanyucit, aki úgy rajong érte, mint ahogy az anyjának kellett volna.
"
Mielőtt még sajnálna valaki:-)Pici Scythiannak nagyon szép gyerekkora volt.
Ráadásul ezt a következtetést az anyósozós kérdésekhez is be szoktátok dobni csak pont fordítva. Anyuci pici fia megközelítésből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!