Hogy éreznétek magatokat, ha tényleg nem lennétek fontosak senkinek sem?

együtt érzek veled abszolút, velem is ez a helyzet, bár most itthon egész normális mindenki (egyébként minden ünnep része itt is a kötekedés, vitatkozás, kiabálás, stb.).

barátaim amúgy nincsenek és párom sincs, ezért ugyanúgy érzem a szeretethiányt, mint te.

24L

Én 12 évesen kerültem az alkoholista apámhoz, aki addig, nem is akart elismerni. Volt pár rossz karácsonyom, de mindíg vigasztalt az a tudat, hogy egyszer élhetem a saját életemet, amit senki nem ronthat el, csak önmagam.

A karácsonyt most is, mint jópár éve egyedül töltöttem, mert nincs családom. Édesanyám már 9 éves koromban meghalt, a nagyszüleim sem élnek már. Üdvözlő sms-eket, csak a kollegáimtól kaptam, ezen a szép családi ünnepen, mégsem érzem magam fölöslegesnek.