Szerintetek is én vagyok a rigolyás?

Szerintem igen, rigolyás vagy.

Én is gyűlölöm a halszagot - ezért ha a férjem halat akar pucolni, becsukja a konyhaajtót és beindítja a szagelszívót, később pedig kinyitja mellé az ablakot. Ennyi! Nem vágom ki a kertbe miatta. Nem kötelező mellette állnom addig, amíg csinálja...

Ha nem küldted volna ki a kertbe, akkor nem halazza össze se a függönyt, se a kulcsot, se a többi dolgot, szóval ebben csak magadra vethetsz sajnos.

A kulcs zárban hagyása egy más kérdés, felelőtlenség!

Az nem merül fel, hogy nem izomból kellene egész nap a falhoz beszélni, hanem a férjedhez ésszel? Több sikerélményt rejthet.

Gyereket, mi? Mivel nő vagy, elárulok neked egy belső titkot: nem sok semmi átmenet van bennetek; vagy félistenség vagy gyerek. Magyarul: már nem szereted őt, csak erre nem voltál eddig hajlandó ráeszmélni, ordítással ellenpontozni a megfellebbezhetetlen tényt, fejére nőni, uralkodni akarni felette, ebben legalább lehet irányításod, nem úgy, mint az érzelmiek terén, mert abból kijutott egy kis inkontinencia a leírásod alapján. Hal? Nevetséges. Itt nem a hal a gond.

#15, miért ne tudná leírni? Nem akarja vagy nem is gondolt rá (nem szokás sajnos alapos történeteket kínálni itt). Egyébként nálad a pont. A másikban keltett reakciót tekinti eredőnek főszereplőnk, saját magát kihagyva a történések sorából. De hiába olvassa ezt, ezen nem fog tudni változtatni, erre a nyakamat teszem.

12#, tudod, annyira unalmas a pökhendiségeket: te sem szeretted azt az exed. Nincs szeretet, tisztelet sincs, így megy ez felétek, tényleg tömeges a jelenség, még ha kapálóztok is ezellen, ez is csak az önismeretetek hiányát támasztja alá, a reakció errea tényre, kevés, aki másként reagál, #15 pl. másként reagálna. Szóval nincs tisztelet, mert nem fűzi már érdek a férfihoz, mondjuk az utódlás terén. Nem rakjátok össze ezt magatokban, pedig ez megy. A másika hibás, véletlenül sem az érzelmiek hiányoznak; a pasiból akarjátok kisajtolni azt, ami saját magatokból hiányzik, a másik hiányának látjátok és/vagy akrarjátok láttatni azt a hiányt, ami a sajátotok, fájdalmasan alacsony egy szint ez. Lehet mondani, hogy házhoz jöttem a napi 0%-omért, de egyben azt is tudom, hogy lesznek, akik látják, amit én és egyetértenek. Aktualitása van ennek a jelenségnek sokszor. Kérdezőnél is, #12-esnél is, millióknál. Fáj.

# 16/16

egy kicsit tévedésben élsz, de akkor leírom neked a hátterét a dolognak:

az exem anyja elég erős személyiség, a párom pedig már egy megromlott kapcsolatba született bele. Az anyja a gyerekre vetítette a volt férje ellen irányuló dühét, megvonva tőle a szeretet, és csak irányította az életét.

Ennek köszönhetően a srácban egy igen erős anyakomplexus alakult ki, egy felől folyamatos megfelelési kényszerrel az anyja felé, ami szeretethiánnyal párosult.

Ebből az lett hogy ha anyuka egyből csúnyán nézett akkor ő már vigyázzba is állt. Persze minden emberben megjelenik a tini lázadás, amit az anyja igen agresszívan el is nyomott, ennek köszönhetően egy kisebbségi komplexus is kialakult benne, amit azzal kompenzált hogy a nála gyengébbet terrorizálta (pl a másik házasságból származó 10 évvel fiatalabb öcsét, de ugye őt se lehet sokáig mert szól anyunak, így maradt a kutya).

Volt 4 hitele amit a fent leírtak miatt "kapott" (mert anyuka remekül kihasználta azt hogy a fiacskája vágyik az elismerésére, így ha füttyentet az idióta már vette is fel a hitelt) amiket persze tudott volna még rendetni ha anyuka füttyjére nem adja oda a fizetése 90%-át.. (már ami megmaradt belőle az A hitel levonása után) Ám amikor a munkahelyén nagyobb összeget kapott (pljutalom) ahelyett hogya hitelek visszatöürlesztésére szánta volna inkább vett belőle (törlesztőre) egy motort.

Mind e mellé jött a birtoklási vágya (nem mehettem el a szüleimhez látogatóba, de még a barátnőkkel se ülhettem be egy teára valahova beszélgetni) és a féltékenykedés. (az előbb említett személyekre)

ahogy tartja a mondás lakva ismered meg a legjobban az embert. Hát ő még az úgynevezett beetetési időszakban még remekül visszafogta ezeket a dolgokat, nah de amikor együtt töltjük a hétvégét nehezen tudja eltitkolni az ilyeneket az ember

de jah, biztos az én hibám volt, hogy nem engedtem magam bezáratni a négyfal közé...

Erre a dologra nem jó a rigolyás szó. Az, hogy megkérted, hogy ne bent halazzon, - ha ezt normális hangnemben tetted- akkor totál rendben van, van ilyen.

Az, hogy ő kimegy engedelmesen, de puffog közben egész délután, de a szemedbe nem mondja, az mondjuk tipikus magyar hülyeség, aztán meg persze robban a bomba. Nem tudom ezen mit kell puffogni, nem egy nagy kaland kimenni az udvarra, én ezen nem puffognék.

Szerintem totál jófej, hogy letörölt legalább néhány dolgot, amit összefogdosott, ezért inkább hálásnak kéne lenned, mert ez figyelmesség volt a részéről, a függönyön meg neked nem kellene puffognod, mert bevágod a mosógépbe, aztán kiakasztod, körülbelül 10 perc fáradtság, nem ér ennyit egy két napos veszekedés, nem gondolod?

Ha épp nem különös problémák nyomasztanak titeket, (anyagi, betegség, stb,) hanem ez a puffogós hozzáállás az általános egymás felé, akkor nekem is az a véleményem, mint az előttem szólóknak, hogy nem tisztelitek, nem szeretitek egymást, ezen, ha akartok lehet ám változtatni.

Hogy a kapuban hagyta a kulcsot, pedig szóltál, nos, ez az, ami nekem nagyon ismerős. Ha 12X mondok el kis kéréseket a férjemnek, akár a gyerekkel, akár a háztartással kapcsolatban, akkor sem képes megjegyezni. Pl. én lefekszem, tedd az elkészült holnapi ebédet kérlek a hútőbe, egy óra múlva már kihűl annyira. Kérlek tedd be a babának a kiságyba éjjelre az innivalóját, ha már elaludt, mert én most lefekszem. Bármi... egyszerűen nem, és nem és nem. Ezerszer végiggondoltam, hogy esetleg fogyatékos -e és azért képtelen megjegyezni, vagy annyira máshol jár az esze? (otthon is dolgozik, programozó). Azt érzem, hogy ezen nem tudok változtatni már, úgyhogy vagy megszokok, vagy megszökök. Hárpiáskodni ilyeneken már alapvetően nem szoktam, nem ugatom le, mert látom, hogy neki ez a gyengesége, nekem meg más. De tudatosan át kellett gondolnom, hogy most én ezt így vállalom -e vagy nem. Ha igen, akkor viszont nincs többet másik leordítása, megszégyenítése. Mert a helyett az ember dönthet úgy, hogy na ezt én nem vállalom, inkább lelépek, és akkor nem nyomorítja meg a másikat. (Bár ez is hülyeség, mert szerintem igen)

Neked annyit, hogy megértelek, de neked meg azt kell megértened, hogy nem viselkedhetsz egy emberrel ilyen szinten tiszteletlenül, alázóan, csak mert túl közel van hozzád. Lefogadom, hogy egy idegenebb emberrel nem engeded meg ezt a hangnemet. Szóval nem vagy rigolyás, de nagyon sokat kéne az önuralmadon, a benned lévő szereteten, tiszteleten dolgoznod, és hidd el, megéri ám.

Tudod, néha nekem kifejezetten jól esik az, hogy irgalommal elengedem egy újabb felejtését. Jó érzés.:-)