Hihetetlen dolog történt velem, és nem tudom, mit tegyek, szinte sokkot kaptam!? Mi a véleményetek a helyzetemről?
30 éves nő vagyok. Kb 10 évvel ezelőtt nőgyógyászati problémák merültek fel nálam, majd sok-sok vizsgálat és orvos után kerek perec kimondták, hogy az életben nem lehet gyerekem. Elég nagy trauma volt ez nekem 20 évesen, de szép lassan elfogadtam, sőt "rájöttem" (vagy bemeséltem magamnak), hogy igazából amúgy sem szeretnék. Éltem tovább az életem, tudatosan olyan férfiakkal próbáltam ismerkedni, akik szintén nem szeretnének családot. Ez kb annyit jelentett, hogy az olyan férfiakkal, akik akarnak gyereket, pár randi után inkább megszakítottam a kapcsolatot, hogy ne okozzak magamnak és neki is fájdalmat a későbbiekben.
5 évvel ezelőtt, 25 évesen megismertem álmaim férfiját. Addigra én már végeztem az egyetemmel és jól fizető, jó munkám lett (mérlegképes könyvelő). Párom szintén jól menő vállalkozó, aki a munkájának/karrierjének él, nem szeretne gyereket. A kapcsolatunk szinte álomszerű volt, s mivel úgysem lesz utódunk, elég nagy lábon éltünk, mondván minek gyűjtögessünk. Azért vettünk egy 2 szobás lakást és autót, de utána rengeteget utazgattunk, nyaraltunk, síeltünk, étterembe jártunk, szóval így megy ez 5 éve. Sokat beszélgettünk róla, hogy mennyire jó ez így, nekünk nem is kéne gyerek, család, hisz szuper az életünk, imádjuk egymást.
Most 12 hetes terhes vagyok. Teljesen lesokkolt. Hétfőn tudtam meg. Az orvosok nem tudnak rá mit mondani, azt mondják "csoda" történt. Persze az emberi test nem kiszámítható 100%-ig, de orvosilag lehetetlen lett volna, hogy teherbe essek. A párom először nem hitte el, majd depresszióba zuhant és kerek perec közölte, ha szeretem, akkor vetessem el, mintha mi sem történt volna, éljük tovább a csodálatos életünket. Én mindig is úgy gondoltam, hogy tényleg nem is szeretnék gyereket, de most egy csapásra minden megváltozott. Imádom a páromat,de nem hinném, hogy el tudnám vetetni a babát. Most jöttem rá, hogy 10 évig csak magamat áltattam, nyugtattam, hogy nem is szeretnék, pedig borzasztóan vágyom rá, és most itt a lehetőség!
Mit tennétek? Hagynátok veszni életetek szeremét, szívetek férfiját, mikor már amúgy sikerült beletörődnötök, hogy nem lehet gyerek, elvetetni és élni tovább, utazgatni mintha semmi sem történt volna? Hiszem hogy ez a sorsszerűség, és meg kell tartanom a babát, de tudom, a párom nem fog velem maradni. Persze intelligens ember, szóval "elvállalja" az apaságot, de nem fogunk soha egy családként élni, ő egyszerűen nem az a fajta, és ezt ugye mindig is tudtam, csak hát eddig ez tárgytalan volt.
Kérlek írjátok meg a véleményeteket! Én még sokkos állapotban vagyok. Mit kellene tennem? Nagyon szeretem őt, de úgy érzem, a kisbabámat még jobban szeretem, mint őt valaha az elmúlt 5 év alatt.
Ahogy már más is írta: akkor is rámenne a kapcsolatotok, ha elvetetnéd a babát. És abba te is beleroppannál.
Hatalmas dolog történt veled. Tudod, érzed te is. Sajnálom, ha a kapcsolatod rámegy minderre. Bár ha igazán fontos vagy a párodnak, akkor túl fogjátok élni.
Ez a pici élet már most tanít mindkettôtöket. Eddig csodálatos életetek, kapcsolatotok volt. Megalapoztátok az életeteket. Van egy csomó romantikus élményetek együtt. A lehetô legideálisabb minden.
Ha mégsem jön össze a család, és a párod kilép, a legjobb dolog akkor is a tiéd marad. Én azért drukkolok nektek. A mások gyerekeit nem szeretni az egy dolog. De a saját az egészen más...
Ha elveteted elveszted a pasit is,a babát is.
Ha megtartod akkor lesz egy gyermeked,és talán még a pasi is megmarad...
Nagyon köszönöm a kommenteket, éppen az előbb (a kérdés kiírása után) beszélgettünk egy kicsit a párommal. Mondtam neki, hogy megtartom és szeretném tudni, mindenféle értelemben, hogy mit várhatok tőle ez után. Nagyjából felvázolta, hogy ő hogy képzeli el, de igazából azt láttam rajta, hogy még ő se tudja, most perpillanat így tudja elképzelni.... Szóval, azt mondta, hogy mivel neki fontos a munkája, az élete, ő szeretne külön költözni, én maradhatok a lakásban. A gyereket elvállalja, és természetesen látogatni fogja, illetve anyagilag támogatni fog engem (bár max. gyedet fogok kapni és az ügyfeleim nagy részét itthon is meg tudom oldani - könyvelés). Szóval, hogy nem lép le úgy, hogy akkor soha többé nem látjuk, de azt mondta, neki nagyon fontos a munkája, nem fogja lemondani sem az üzleti utakat, se a munkahelyi vacsorákat, se semmit, és borzasztóan távol áll tőle, hogy este együtt fürdessünk, éjjel gyereket etessünk, meg babakocsit tologassunk, meg játszótérre menjünk, meg ilyenek.... Szóval ezt ne is várjam tőle. Majd jön, megy, része lesz a gyerek életének (persze ahogy az ő életmódja engedi), de ennyi. Család nem leszünk igazából.
Most már csak annyi kérdésem lenne tőletek, hogy szerintetek egy ilyen embernél, mennyire lehet abban reménykedni, hogy majd mikor meglátja a babát, vagy utána, akkor hirtelen 180 fokos fordulatot vesz? Csak, mert ha ez kizárt, akkor lehet, hogy megkérem a hugomat, költözzön hozzám (a lakás 2 szobás, hugom ugyanebben a városban egyetemista - 25 éves - és nagyon jó a kapcsolatunk). De ha van rá esély, hogy talán mint család együtt éljünk a baba születése után, ergo hogy megváltozik, akkor inkább fenntartom a lehetőséget "apának", hogy az ajtó nyitva álljon előtte. Hiú ábránd szerintetek???
a barátodnak ez most még sokk volt. hétfőn tudta meg, most csüt. van.
teljesen máshogy tervezte az életét évekig, most 3 napja volt eddig gondolkodni.
ne vedd még készpénznek, amit mond.
talán több idő kell neki, hogy átgondolja a dolgokat, arra is rájöhet, hogy esetleg hiányzol neki.
Még ne szólj a húgodnak. add meg az esélyét a rendeződésnek
én biztos várnék még a gyerek születése után is egy-két hónapot (ha ugyan azelőtt meg nem gondolja magát a férfi), és csak azután tennék hosszabb távú lépéseket egyéb irányba.
Tudod..anyai ösztön van, de apai az nincs..mennyi példa van rá, hogy a férfi akarja a gyereket, aztán miután megszületik meg vagy egy idióta lesz, vagy itt hagyja a családját..pedig elvileg ezek a pasik akarták a gyereket, meg családot.
Így mivel ezt a te párod nem akarja, nem sok esélyét látom annak hogy változni fog! :( sajnálom..valamennyi esély persze van, de én nem reménykednék a helyedben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!