Hihetetlen dolog történt velem, és nem tudom, mit tegyek, szinte sokkot kaptam!? Mi a véleményetek a helyzetemről?

30 éves nő vagyok. Kb 10 évvel ezelőtt nőgyógyászati problémák merültek fel nálam, majd sok-sok vizsgálat és orvos után kerek perec kimondták, hogy az életben nem lehet gyerekem. Elég nagy trauma volt ez nekem 20 évesen, de szép lassan elfogadtam, sőt "rájöttem" (vagy bemeséltem magamnak), hogy igazából amúgy sem szeretnék. Éltem tovább az életem, tudatosan olyan férfiakkal próbáltam ismerkedni, akik szintén nem szeretnének családot. Ez kb annyit jelentett, hogy az olyan férfiakkal, akik akarnak gyereket, pár randi után inkább megszakítottam a kapcsolatot, hogy ne okozzak magamnak és neki is fájdalmat a későbbiekben.

5 évvel ezelőtt, 25 évesen megismertem álmaim férfiját. Addigra én már végeztem az egyetemmel és jól fizető, jó munkám lett (mérlegképes könyvelő). Párom szintén jól menő vállalkozó, aki a munkájának/karrierjének él, nem szeretne gyereket. A kapcsolatunk szinte álomszerű volt, s mivel úgysem lesz utódunk, elég nagy lábon éltünk, mondván minek gyűjtögessünk. Azért vettünk egy 2 szobás lakást és autót, de utána rengeteget utazgattunk, nyaraltunk, síeltünk, étterembe jártunk, szóval így megy ez 5 éve. Sokat beszélgettünk róla, hogy mennyire jó ez így, nekünk nem is kéne gyerek, család, hisz szuper az életünk, imádjuk egymást.

Most 12 hetes terhes vagyok. Teljesen lesokkolt. Hétfőn tudtam meg. Az orvosok nem tudnak rá mit mondani, azt mondják "csoda" történt. Persze az emberi test nem kiszámítható 100%-ig, de orvosilag lehetetlen lett volna, hogy teherbe essek. A párom először nem hitte el, majd depresszióba zuhant és kerek perec közölte, ha szeretem, akkor vetessem el, mintha mi sem történt volna, éljük tovább a csodálatos életünket. Én mindig is úgy gondoltam, hogy tényleg nem is szeretnék gyereket, de most egy csapásra minden megváltozott. Imádom a páromat,de nem hinném, hogy el tudnám vetetni a babát. Most jöttem rá, hogy 10 évig csak magamat áltattam, nyugtattam, hogy nem is szeretnék, pedig borzasztóan vágyom rá, és most itt a lehetőség!

Mit tennétek? Hagynátok veszni életetek szeremét, szívetek férfiját, mikor már amúgy sikerült beletörődnötök, hogy nem lehet gyerek, elvetetni és élni tovább, utazgatni mintha semmi sem történt volna? Hiszem hogy ez a sorsszerűség, és meg kell tartanom a babát, de tudom, a párom nem fog velem maradni. Persze intelligens ember, szóval "elvállalja" az apaságot, de nem fogunk soha egy családként élni, ő egyszerűen nem az a fajta, és ezt ugye mindig is tudtam, csak hát eddig ez tárgytalan volt.

Kérlek írjátok meg a véleményeteket! Én még sokkos állapotban vagyok. Mit kellene tennem? Nagyon szeretem őt, de úgy érzem, a kisbabámat még jobban szeretem, mint őt valaha az elmúlt 5 év alatt.