Baj, ha féltékeny vagyok a "normális" családokra?

Mindig féltékeny vagyok azokra a gyerekekre, akiknek van normális családjuk és nem szenvednek hiányt semmiben. Engem 2 évesen elhagyott az apám, azóta anyám nevel egyedül. Még a nagymamám van, akire számíthatok, de anya és ő állandóan veszekednek, meg ordítoznak egymással már kiskorom óta. Anyu nem talál munkát, javarészt a nagyi pénzéből élünk. Állandó viták mennek amiatt, hogy apám nem segít, anya nem talál rendes munkát, pedig diplomás, tanult nő. Annyira szar látni, hogy vannak olyanok, akiknek az apja, meg anyja szeretik egymást, közös családi programokat találnak ki, nem ilyen csonka családban kell élniük, ahol állandóak a veszekedések. Irigylem például a kislányokat az utcán, akik az apukájukkal mennek és annyira mérges vagyok, hogy mikor én ennyi idős voltam, az apám nem volt képes elvinni engem ide-oda, nem játszott velem, nem tanított meg az életre. Utálom az ünnepeket, utálom, hogy nekünk semmi sem sikerül, utálok élni is már. Jön a karácsony és megint azon veszekednek itthon, hogy apám nem küld pénzt, így nem tudnak nekem ajándékot venni, mert nincs miből. Ez annyira szar..Látni, hogy mások hogy várják és készülnek a karácsonyra, mi meg valószínűleg akkor is "ölni" fogjuk egymást. Legszívesebben lelépnék itthonról valami haveromhoz, de persze akkor tuti a rendőrökkel hozatnának haza. Már annyira utálom ezt az egészet, hogy minden olyan nehéz és olyan boldogtalan vagyok szerető család, meg apa nélkül. Önzőség, hogy féltékeny vagyok azokra, akiknél minden olyan jól alakul?

16L