Ettől lenne rossz férj és apa? Látványosan fiút akart és szereti tudni, hogy mire költöm a pénzt?

Férjem nagyon szeretett volna kisfiút, mikor kiderült, hogy az első gyerek kislány csalódott volt. Ettől függetlenül izgult terhesség alatt, imádja születésétől a lányunkat. Nekem is rosszul esett akkor, de elfogadtam, hogy azt mondja nem tehet az érzés ellen. Mikor a doki szabad utat adott szülés után, rögtön mondta, hogy ha úgy érzem jöhet a második gyerek. Picit féltem, de vállaltuk, kisfiú lett. Ezek a dolgok akkor mikor történtek engem is megbántottak kicsit, de azóta látom hogy szeretetben semmi különbséget nem tesz a gyerekek között. Sőt a kislánnyal talán még meghittebb a kapcsolat, ha lehetséges, de tényleg álom apa, jobbat nem kívánhatnék neki.

Másik

Ő keres, én itthon vagyok. Még fél naposak az oviban a gyerekek, később nem tudom hogy lesz, teljes állást nem szeretnék. Soha nem éreztem, hogy kihasználná a helyzetet. Arra költök amire akarok, gyerekekre, magamra, nem sajnálja soha a pénzt. Én választok nagyobb tételeknél is (ház, autó, nyaralás). Annyi, hogy szereti tudni mennyit költök. Pl. mennyi a gyerekek sportjai, enyém, vettem e több ruhát valamelyikünknek. Nem blokkozunk, vagy mondok árat, csak megmutatom, elmondom, kb. tudja saccolni. Szerintem ezt meg lehet beszélni. De közben sokszor látom, hogy ő vett valamit, nem mondja külön. Eddig nem zavart. Most is lehet csak azért, mert egy barátnőmmelbeszélgettünk ezekről. Tényleg nem érzem elnyomottnak magam, de néha van ami nem tetszik. Közben máskor úhy gondolom csak kíváncsiságból kérdezi mit csináltam, mire költöttem stb.

Szerintetek hol van a határ? Honnan elnyomó az egyik fél?

Még annyit, hogy 10 éve vagyunk együtt, soha semmit nem tiltott, vagy kért hogy ne tegyem (barátnös hétvége, buli) mindent megad amit szeretnék, csak ezek a beszámoltatások vannak úgymond