Más is gyűlöli a családját úgy mint én?

Tönkretettek engem. Nem csak a gyűlöletes, idióta családom, eddig minden ismerősömben, emberben csalódnom kellett. Anyám, apám elhagyott, a nagyszüleim elkényeztettek és óvtak mindentől, így rohadtul nincs semennyi élettapasztalatom... papám kezd leépülni, ennek következtében teljesen rám van szállva, folyton kibeszél, hogy milyen vagyok (negatív értelemben, pl. nem vagyok normális). Bár lehet, hogy igaza van, elvégre engem sosem szeretett senki, hogy tapasztalhattam volna meg a normális családi életet?! Hogy válhattam volna magam is normálissá, amikor senki nem mutatott jó példát?? (osztálytársaim 8 évig kőkeményen kiközösítettek, utáltak, bántottak, senki nem tett semmit, nem törődtek velem... 28 ember ellen egyedül mit tehettem volna? Apám összeköltöztette az ő nagyszüleit velünk, pár évre rá megcsalta anyám és elváltak... papám ahol tud fogást talál anyámon, hogy az is milyen, ronda, ügyetlen, miközben isteníti az új barátnőt, de én nem vagyok képes rá, hogy megvédjem anyám mert nem is törődik velem, nem érdeklem, akkor én miért védjem?? Mégis rosszul esik mert sajnos az anyám... de a papám meg a papám...) Senki nem ért meg, az osztályban azt hiszik utálatos és nagyképű vagyok, mert zárkózott vagyok, nem nyílok meg senkinek, félek az újabb csalódástól, az érzéseim sem tudom kimutatni, közben pedig nagyon is támogatásra és szeretere lenne szükségem, de ezt senki nem látja .

Így felvéreztem magam emberek ellen, az állataim, sőt minden állat többet jelent nekem, mint egy ember, bennük legalább még nem csalódtam.

Ennek ellenére nagyon bánt még mindig, amikor a saját családom hülyéz le...

Igazából nem is várok választ. Nem is lehetne erre mit írni. El se kell olvasni, úgysem érdekes. Kicsit jobb, hogy leírhattam egy anonim oldalon a szánalmas sorsom.