Lányok, nők hogy jöttök ki a párotok/férjetek nővérével/húgával?

Nekem egy éve van párom, az ő húga 19 éves, tőlem egy évvel idősebb. Elvagyunk, el tudunk beszélgetni, de szerintem csak azért, mert mindkettőnket megneveltek annyira, hogy normálisan tudjunk viselkedni - más esetben szerintem simán kikaparnánk egymás szemét.

Én vagyok a legkisebb a családban, két bátyám van. Mindkettőnek felesége. Mi például jól kijövünk sőt...mintha ők is a testvéreim lennének. De én is jártam hasonlóan, volt egy barátom, akinek volt egy húga. A lánynak két kislánya. A lányokkal jól kijöttem, de az anyjukkal két szót nem tudtam váltani. Nem az én világom volt, de nem piszkálódott. Kicsit kínos volt a dolog, de szerencsére vége is lett a kapcsolatnak. Nem is éreztem jól magam náluk. Mindig féltem a testvérektől...elfogadnak e vagy sem...

Páromnak van húga és nővére is, mindketten nagyon kedvesek, aranyosak. Annak ellenére hogy az egyikük hasonló mint én vele sem tudok miről beszélni, ahogy a másikkal sem, aki tök más világ. Szóval nem beszélgetünk mert nincs miről, párommal elbeszélgetnek ha talizunk, én hallgatom őket, ennyi.

Sehogyan sem. Rendkívül buta, arrogáns, zsarnoki és uralkodni vágyó, amellett egy földbuta hisztérika. Annyit bántott ok nélkül, hogy végre beelegeltem, és ma már tudni sem akarok róla. Tőlem akár fel is fordulhat.

El vagyunk, ha ritkán látjuk egymást, meg tudna fojtani egy kanál vizben az irigységtõl és még féltékeny a bátyjára is.Imád beleavatkozni az életünkbe, de viszont azt nem türné ha én is ugy viselkedenék, szóval egy boszorka, ez komolyan mondom.

Nagyon ritkán találkozom a párom nővérével meg a családjával, és nem igazán hiányoznak. Amennyire eddig megismertem, a csaj viszonylag normális és jóindulatú, meg a férje is, a gyerekük viszont annyira neveletlen, hogy percek alatt teljesen kiakadok tőle, ezért kerülöm a velük való találkozást.

első ízben aranyos és intelligens embernek tartottam, érdeklődő volt, beszélgettünk valamicskét, aztán az évek folyamán (a párommal 3,5 éve vagyok együtt, a nővérét úgy 3éve ismerem) rájöttem, hogy teljesen más értékrendet képviselünk, amivel még nem is lenne semmi gond, csakhogy egy csomószor úgy éreztük (én és a párom), hogy tőlünk is elvárja azt, hogy bután bólogassunk a számára rossz, vagy elhamarkodott döntéseire. sokszor kikérte a véleményemet amit én őszintén el is mondtam neki és ezzel volt itt a gond, hogy én őszinte voltam vele a párommal együtt (hozzáteszem, nem bunkón közöltem vele a dolgokat, csak elmondtam, hogy én erről és erről mit gondolok ez meg nem tetszett neki, holott ő kérdezett rá). ezen dolgok miatt igazából semmilyen kapcsolatom nincs vele, olyan semlegesek vagyunk egymás felé. ha ő kedves vele én is az vagyok vele. ritkán találkozunk, azt a pár alkalmat meg békességben eltöltjük egymás mellett, de a "színházába" nem vagyok hajlandó részt venni, ezért nem vagyok olyan szoros viszonyban.