Az elmúlt napok tapasztalatából is látom, elég sok embernek?

nekem még nagyon pici koromban elváltak a szüleim, de csodálatos nagyim és papim volt, szinte náluk nőttem a fel a nagy vidéki házukban, hatalmas kert, cseresznyefa, nyáron bringa, homokozás, Dunaparton futkározás, ebihalfogás :) télen szánkózás, hatalmas karácsonyfa, csodálatos ajándékok, csupa szeretet, finom sütik (papi cukrász volt :) hóember építés.

ők voltak a legjobb nagyszülők a világon, én voltam az egyetlen unoka, a kis szemük fénye. rengeteget dolgoztak, mégis azt éreztem, hogy csak velem foglalkoznak, sosem küldtek el úgy, hogy most nincs időm, hagyjál, stb.

mindenhova mehettem velük, fantasztikus gyerekkorom volt.

anyukám sajnos sokat dolgozott, de hétvégenként mindig mentünk kirándulni vele és a nagyon intelligens jófej pótapukámmal, akitől szintén sokat tanultam, és inkább nagyon jó barátom mintsem zord mostohám volt :)

szóval én csak szeretetet, meg néha egy jól megérdemelt anyai pofont kaptam, amiért hálás is vagyok, mert mindig tiszteltem és szerettem anyukámat, és tudom, hogy neki mindig én voltam a legfontosabb és az is leszek.

igyekszem meghálálni. egy élet is kevés lesz... :( :)

amikor nem fogadtam szót???

huu.. nem is emlékszem. legalábbis kirívó esetre nem... vagy a jó élmények annyira feledni tudták a büntetést.

anyukám egyébként óvónő eredetileg, és tudta hogyan kell arra megtanítani a gyereket, hogy ne is forduljon meg a fejébe, h rosszalkodjon.

amire én emlékszem, hogy amikor valami rosszat csináltam, akkor anyukám mindig mondta, hogy őt most ezzel elszomorítottam, és fájdalmat okoztam neki. beláttam, hogy ez nem szép dolog, és kialakult bennem egy olyan, hogy mivel szeretem anyut, ezért nem bántom őt.

mindig volt neki tekintélye, a jó értelemben. igyekeztem úgy viselkedni, hogy büszke lehessen rám.

sztem a titok abban van, hogy amikor ügyes, és jól csinál valamit a drága gyermek, akkor nagyon meg kell dícsérni, esetleg valami aprósággal (persze nem tárggyal, hanem valami különleges élménnyel jutalmazni pl. tovább maradunk a játszón), valamint ha rossz, akkor le kell szidni, és elmagyarázni neki, hogy ezt miért nem szabad. egy idő után kialakul benne az, hogy érdemes jól viselkedni, mert annak mindig meglesz a jutalma...

a másik, amit én is alkalmazni fogok a gyerekemnél az az alku! tehát ha valami miatt rinyál, akkor nem csak elintézem annyival, hogy nem és kész, hanem elmondom neki, hogy most ez a dolgod, ha kész vagy vele, akkor utána csinálhatod amit szeretnél.

Á nem lehet nagyot hibázni ha szereted őket. Én mondjuk simán rásuhintanék a fenekére ha hisztizik (és nem ebben merül ki nálam a nevelés, de néha van h ez a legcélravezetőbb) , de ha te más módszert választasz az is jó, ha hatásos. Az meg h ki mit mond ne foglalkozz vele, a tiéd, a te felelősséged.

Amikor én kicsi voltam mindig az apám volt szigorú, ha kis hülyeséget csináltam leszidott, de már elég volt látnom az arcát :), ha néha epületes baromságot akkor elfenekelt :) , de már akkor tudtam h megérdemeltem, nem volt sokszor de máig emlékszem rá, pl azóta nem hazudok :))))