Miért nem tudnak néha tekintettel lenni rám?

Már nem lakom otthon, mert már majdnem egy éve párommal élek. Nem olyan régen kezdtem el dolgozni egy helyen, ami eléggé fárasztó, mert hajnalban kelek és kezdem a munkát, ráadásul egy elég kemény fizikai munka egy nőnek, egész nap csak talpalok, szóval a lényeg, hogy rendesen elfáradok. Úgy örültem, mert végre 2 szabadnapot kaptam egymás után, de ebből a tegnapi nap mondjuk nem igazán pihenés volt, mert nagy családi banzáj volt. Ma tudok egy kicsit pihenni. De a családom meg tegnap kitalálta, hogy én menjek át hozzájuk ma lomtalanítani, na mondanom sem kell, hogy nem örültem az ötletnek és nemet mondtam. Igazából otthon vannak hárman, anyum is úgy dolgozik, hogy a saját idejét osztja be, anyum párja háztartásbeli és még a tesóm is otthon van, szóval vígan Ők is el tudják hárman végezni a pakolást, nem értem miért kellek hozzá én is. Mondtam, hogy az én holmijaimat majd én kiválogatom legközelebb. Néha amúgy úgy érzem, hogy nincsenek tekintettel rám, mert már máskor is áthívtak takarítani, pedig már nem lakom otthon. Csak nekem is van itthon még ezer egy teendőm pl. vasalás, takarítás, amit ilyenkor tudok megcsinálni.

Elköltöztem, nem értem miért nem tudják végre megoldani a dolgokat és miért kellek én ezekhez?

Én sem hívom át Őket magamhoz takarítani, rendet rakni stb.

Mit gondoltok erről?