Utálom a férjem gyerekét, mit tegyek ez ellen?
Férjemnek van egy 8 éves lánya az előző házasságából, illetve van egy közös, 4 éves kisfiunk is.
Eddig semmi gondom sem volt a lányával, mindig is nehéz eset volt, de eddig szerettem, vagy legalábbis azt hittem, hogy szeretem.
Kb két hónapja kezdődött az, hogy egyszerűen nem tudom elviselni a kislány jelenlétét, gyomoridegem van már a tudattól is, hogy megint itt lesz a hétvégén. És az a legdurvább, hogy ez az ellenérzés egyik pillanatról a másikra jött nálam, minden előzmény nélkül.
Igyekszem tartani magam és nem éreztetni a gyerekkel, de félek hogy ez egyre nehezebben fog menni. Tisztában vagyok vele, hogy a gyerek semmiről sem tehet, és hogy a hiba bennem van, de nem tudom kezelni a helyzetet.
Megőrülök attól, hogy állandóan kérdezget, hogy úgy eszik mint egy kismalac, hogy állandóan vele kell foglalkozni, hogy mindenért nyüszít, hogy nem tud egyedül fürdeni, hogy nekem kell mosnom rá, hogy állandóan rajtunk lóg, hogy terrorizálja az öccsét, hogy állandóan belekotyog a felnőttek beszélgetésébe, stb.
Pedig nem kifejezetten rossz gyerek, kicsit elevenebb az átlagnál meg akaratosabb, de nagyon nagy probléma azért nincs vele. És nem értem, miért alakult ki nálam így hirtelen ez az óriási ellenszenv, amikor eddig nem volt.
Mit tegyek, hogy változzon a helyzet? Pszichológus, terápia, vagy mit javasoltok? Annyira szégyellem magam, amiért így érzek, de képtelen vagyok önerőből változtatni rajta.
válasza: válasza:Az idegesítő dolgait le lehet építeni, szépen, szeretettel, nem megalázva. Lehet azért idegesít ennyire, mert visszafojtod az ellenérzéseidet azt gondolva hogy nincs jogod vagy felhatalmazásod a párod gyerekét nevelni. Szólj neki, ha idegesít amit csinál , csak ezt olyan stílusban tedd, hogy érezze, nem őt utasítod el, hanem a pártján vagy.
Nem olyan nagy baj ez, a saját gyerekednek is lesznek idegesítő dolgai, azt is kell majd kezelni, a lényeg, hogy a gyerek érezze, hogy csak a helytelen viselkedésnek szól az elutasítás és nem az ő személyének.
Az örökös kérdezgetés, belekotyogás figyelemfelhívás lehet, talán úgy érzi, háttérbe szorul, több figyelmet szeretne. Lehet benne egy kis testvérféltékenység is. Ezek teljesen természetes dolgok, a legtöbb gyereknél előfordulnak. Lehet hogy kisfiad is így viselkedne, ha születne egy kistestvére.
válasza:En is igy ereztem a volt ferjem fia irant, most mar tudom honnan jött az érzés. A KETTÖNK kapcsolata santitott , a ferjem es az enyem es ez ravetult a ferjem gyerekere.
En akkor azt hittem boldogok vagyunk ha a fia nem zavarna stb de mikor ketten maradtunk derult ki h komoly gondok vannak a kapcsolatunkban.
Semmi nem muködött igazan jol
Szerintem valami nagyon elromlott köztetek es ennek valas lehet a vege.
A gyereknek semmi köze a dolgokhoz!
válasza:Nálunk is így volt ahogy az utolsó írja..
Nem bírtam elviselni a gyerekeit, de nem a gyerekekkel volt igazán problémám hanem az apjukkal. Haragudtam (nem mutattam ki) hogy örökké velünk vannak, mert soha nem volt egy intim percünk az apjukkal (gyerekek nélkül sem volt), ha ettek azért idegesített mert komoly anyagi gondokkal küszködtünk és az én fejem fájt leginkább ezért (apuka ingyenélő volt), a többlet házimunka meg azért, mert apuka sosem segített semmiben..
Kicsit gondolkozz el az igazi okán az ellenszenvednek.
válasza: válasza:Azért elég szánalmas, hogy a nők a férfi előző kapcsolatból származó gyerekét mennyire nem viselik el, és még csak titkolni sem ciki, mert ez természetes szerintük. De bezzeg, ha egyedülálló anyukaként összejönnek egy pasival, az mindenestül fogadja el a gyereküket. Pedig nagy különbség, hogy a férfi gyereke ritka vendég a háznál, míg a nőé valószínűleg ott lakik...
Gratulálok az ilyen nőknek a torzult felfogásukhoz! Remélem, ugyanezt a hozzáállást kapják majd minden férfitól, akire csak szemet vetnek! De bezzeg az milyen jó, mikor sokszor a pasassal tartatják el a gyereket, amihez szerencsétlennek semmi köze.
Le lehet pontozni!
válasza: válasza:12:03-as
Nem, hogy nem pontozlak le, hanem nagyon igazat adok neked.
Pedig én is nő vagyok.
Minap olvastam egy régi kérdést, ahol a férj 3 után tudta meg, hogy nem is ő az apja a gyereknek, és még ő volt a hibás, amiért nem akart vele tovább törődni.
Kérdező! Becsülendő, hogy ezt így őszintén belátod, amit érzel és az is, hogy nem próbálod a gyerekre kenni, hogy az ő hibája.
Nagyon jókat írtak előttem, próbáld a kislány szerethető tulajdonságait nagyobb hangsúllyal figyelembe venni, és nem látványosan, de próbáld úgy alakítani, hogy apuka is gondoskodjon róla minél többet.
Igaza volt annak nagyon, aki azt mondta, hogy az egyik legnehezebb korszaka ez a gyerekeknek. Persze a tinikor sem lesz semmi, de ha sikerül barátnőkké válnotok addigra, akkor viszont egy életre szóló jó kapcsolatod lesz vele.
Nekem is ilyen, még a saját gyerekemmel is, hogy azt hittem megőrülök, hogy egész nap ezt hallgatom:
De anya miért? És ki? És az mi?
Persze javarészt akkor zavart, amikor úgymond a felnőttes dolgok iránt érdeklődött ennyire.
Aztán rájöttem, hogy a hiba bennem van, hiszen most nyílik ilyen szempontból is a világuk, és még örültem is később, hogy érdeklődő a gyerek. De nem volt könnyű, vér ide vagy oda :)
válasza:Hát nézd, én 8 évesen be tudtam kapcsolni a mosógépet, nem egy nagy dolog. Persze ezt nem várom el tőle, de esetleg ha nem kéne naponta 4szer átöltöztetnem, mert összekeni magát kajával, azért hálás lennék. A 4 éves fiam szebben eszik, mint ő.
És igen, pontosan úgy van, hogy 5 éve része az életemnek a kiscsaj, és eddig nem zavart, nem idegesített. Most viszont sajnos igen, próbálok rajta változtatni, ezért is írtam ki a kérdést.
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat egyébként. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!