Szeretem, együtt élnék vele, de nem lángoló szerelemmel? Véleményetek szerint működne így hosszú távon vagy keressek másik kapcsolatot?

Embere válogatja, de általában nem szokott működni. Vagyis igen, de alárendelődik egyik a másiknak vagy csak úgy a kapcsolatért mond le folyton mindenről, ami neki fontos lenne...

Igazából neked kell tudnod, hogy te milyen vagy.

Hát már eleve tudod, érzed, hogy ez nem az, ami lehetne... Most még elvagy anélkül, ami lehetne. De később is így lesz? Fogod bírni?

Mert tudod ha közben már most arról álmodsz, hogy de jó lenne ha ez is lenne az életedben, meg az is lenne és biztos valakivel működne az is, de vele sosem fog...

Szóval akkor igen, meg fogod bánni. Ha erős vagy és képes vagy lemondani, akkor talán nem.

Aztán ott a párod. Részéről nagy a szerelem? Ha részéről sem az, akkor még inkább vészjósló az ügy.

De ha a párod szerelmes beléd, akkor csak rajtad áll. Sajnos ilyenkor szokott az lenni, hogy a bizonytalan nő belemegy, titkolja, hogy nem lángol, vagyis megjátssza. Aztán élnek, éldegélnek, jön 1-2 baba is a családba, majd beleun, hogy még annyi év után sem varázsolódott át a férje az álmai pasijává. Aztán megy a hiszti és a sárkányság.

Ezt már sokan megbánták.

Nem az a fontos, hogy a közvéleménynek mennyire felel meg a pasi, szóval hogy családcentrikus, jó apa lenne, házimunkában is benne, stb... Hanem hogy te mennyire vonzódsz hozzá... Hogy összeilletek-e...

"Az évek után hiába sok a hó tulajdonsága, frusztrálni fog, ha nem szereted."

egy szoval nem irta a kérdezö, hogy nem szereti...csak azt irta, hogy nem lángolo szerelemmel.

kérdezö, sokan szerelemnek hiszik azt, amikor remegve várják a napi 30. sms-t a "szerelmüktöl"..sokan szerelmnek hiszik, a szenvedélyt..mikor az vagy mesterségesen vagy képzelten van jelen... sokan azt hiszik, az a szerelem, amikor rozsaszin ködben vagy és napokat morfondirozol a következö randirol... szerintem sokan voltunk igy, 14 évesen... de késöbb a szerelem pontosan az, amit te irsz! és nem a gyermeki képzelgések, és a felkorbácsolt, eltulzott érzelmek, amik 2-3 honapig tartanak.

Szerettem pár ferfit , langolo szerelemmel , aztan egyik elhagyott , masik meg kiderult h egy rosszindulatú ember , aki mindenkit tönkretesz, de a " szerelem" erzese megvolt.

Utolag banom h nem kerultem ki öket.

A nagy szerelem erzesevel magam hulyitettem!

A sajat hormonjaim jateka volt , ami kaput nyitott az ilyeneknek.

Szoval PECHEM volt !

12: senki nem álmodozik arról, hogy ez örökké tart.

De az olyan kapcsolatoknak semmi értelme, ahol a biológiai értelemben vett, hormonális vonzalom nincs jelen.

Az nem kapcsolat, hanem 2 ember összetett, elsősorban anyagi-gazdasági jellegű együttélése, bizonyos (eltérő és egyéni!) célok megvalósításának érdekében. Értsd: az egyik pl. csalódott és ezért a biztonságosat választja, a másiknak meg mondjuk a pénze kell vagy a kényelem. Vagy a fenti esetben: a kérdezőnek egy biztos pont, apajelölt kell, DE NEM FELTÉTLENÜL A PÁRJA! Mindegy hogy ki, de ezek a tulajdonságok legyenek meg benne. A párjának pedig valami teljesen más indoka van a kapcsolatra.

A kapcsolat, család az, amikor a felek KÖZÖS CÉLBÓL, KÖZÖS INDÍTTATÁSBÓL, ÉRZÉSBŐL kötik össze az életüket.

Tehát az előzővel szemben nem az, ahol előre kijelölt elképzelések, elvárások és kvalifikációk alapján kiszelektálunk egy random egyént a tömegből, és megfeleltetjük a saját, önös érdekünknek, hanem az, ahol az adott egyént maga miatt, és nem bizonyos, szelektált jellemzői/előnyei miatt választjuk, és viszont.

Én eldobtam egy ilyen kapcsolatot. 20 éves vagyok, szerelmes akarok lenni a fenébe is, nem 40 éves "szeretjük egymást, ragaszkodunk egymáshoz, tiszteljük egymást". Azt akarom, hogy lángoljak. Nem jókor találtunk egymásra, még nem tudom elfogadni ezt a létet.

Ha soha nem leszek szerelmes senkibe, akkor is megérte, mert legalább adtam magunknak egy esélyt.

Utolsónak igaza van!

Huszonévesen így élni, szerintem nem jó, ha a kezdetén sem lángol egy kapcsolat, az már baj. 15 év után már lehet mondani, hogy nem lángolok, de szeretem. Most még nem. Működhet addig, amíg nem találsz valakit, aki iránt lángolni fogsz.

Volt ilyen kapcsolatom. Nagyon szeretem, mint barátot, mint testvért, a mai napig, de nem voltam belé szerelmes. Másfél év után jöttem rá, hogy ez nem az aminek lennie kéne. Otthagytam. 30 éves voltam akkor Évekig nem volt komoly kapcsolatom, csak futó valamik. De nem bántam meg. Én nem akarnék férjhez menni olyanhoz akit nem szerelemmel szeretek.

Most lett valaki akit úgy szeretek, és ő is engem. Legalábbis úgy tűnik :)

ne elégedj meg a langyos vízzel, mert aztán pár év múlva találkozol valakivel aki elkezd vonzani mint a mágnes, és ott állsz 1-2 gyerekkel, hogy most akkor mi legyen. A kötelesség vagy az a szíved. Na az vacak érzés.

35/N

Életem legjobb döntése volt szakítanom 27 évesen, egy 6 éves kapcsolat volt. Másról álmodtam,magányos voltam vele...

Azóta sincs meg az igazi, de így még mindig jobb, mint mellette visszafojtva ellenni. Mellette nem léptem volna félre, nem hagytam volna cserben, tehát szenvedhettem volna életem végéig. Így pedig itt a remény, jó ismerkedni...

Mi pontosan így vagyunk 6,5 éve vagyunk együtt. Vannak időszakok amikor lángol...van amikor csak takarék lángon égünk, de az nem baj, szerintem.

Nekem is sokkal fontosabb, hogy tudom azt, bármi van számíthatok Rá.

23-L