Hosszú, kiégett kapcsolatban élek, mindketten boldogtalanok vagyunk, DE közös a lakásunk (hitel is), van egy 20 hónapos kisfiunk, és a szüleim nyomása, hogy ha már gyerek van, akkor együtt KELL maradni. Mi a véleményetek?

11 éve vagyunk együtt, tele hullámheggyel-völggyel. Most már látom, régen szét kellett volna mennünk, de utólag okos az ember... Mielőtt megköveztek, hogy miért szültem gyereket: azért, mert amikor teherbe estem, jó volt minden (vagy akkor úgy éreztem). Most már hosszú hónapok óta gyakorlatilag csak élünk egymás mellett. Úgy érzem, már nem szeretem a páromat. Önzőség, ha boldogságra vágyom? Hiszen mindenem megvan, mégis boldogtalan vagyok.

Azt nézzem, hogy a gyereknek mindene meglegyen vagy inkább, hogy nyugi legyen körülötte? Nem a pénzéért vagyok a párommal!!! Persze könnyebb együtt, de nem mindenáron!