Hosszú párkapcsolatosok! Hogy maradtatok együtt?

Sok türelemmel, megértéssel és ha veszekedés is van vagy volt, akkor ùgy nem szabad elaludni, hogy haragszunk egymàsra.

A szeretet az amely le tud gyõzni mindent, még akkor is ha néha utàlattal nézel a dràga férjre, vagy feleségre! Na és a józan ész gondolkodàsa mindenekelõtt.

Kölcsönös elfogadás, alkalmazkodás, bizalom, türelem.

Nagyon jól működő kommunikáció - ha bajunk van, nem őrlődünk, nem szenvedünk csendben, hanem kinyitjuk a szánkat és megbeszéljük a dolgot.

Egymás szabadságának biztosítása - ugyan több gyerekünk is van, sosem volt kérdés (se előtte, se azóta), hogy elmegyünk-e egymás nélkül szórakozni, kikapcsolódni, hiszen az egy dolog, hogy a kapcsolatunkkal kialakult egy közös társaság, de vannak saját körök, amikbe ugyanúgy eljárunk (pl. kollégák, haverok - én nem hiányzom egy kanbuliból vagy egy céges buliról, neki viszont joga van elmenni és miért ne tenné?).

A gyerekek mellett is szakítunk időt a romantikára és a kikapcsolódásra. Nem mindig könnyű, de muszáj, mert rengeteget segít.

Nem dőlünk hátra, hogy na, már megvan a nő, megvan a férfi, elengedhetem magam, nem, ügyelünk rá, hogy a testi vonzalom ugyanúgy megmaradjon, nem engedtük el magunkat.

Ezek így együtt nekünk nagyon beváltak, 12 éve vagyunk együtt és 4 gyerkőc szülei vagyunk.

1. jó választás (nem szabad abban reménykedni, ha valami nem jó, hogy majd megjavul)

2. elfogadás

3. egyformán tiszteled a partnert és magadat, nem vagy önző, de nem is áldozod fel magad

"Ne menjen le a haragoddal a nap!" Magyarul mindent addig kell kibeszélni, míg meg nem oldjuk. A szőnyeg alá semmit nem szabad seperni, mert egy idő után megbotlik benne az ember. Van, hogy hajnalig beszélgetünk egy problémáról, de a végén egymás karjaiban alszunk el, annak ellenére is, hogy a vita elején mindketten marha dühösek voltunk.

Nagymamám kedvenc mondása, hogy "A kis dolgokat ráhagyom és mosolygok rajtuk, nagy dolgok meg nincsenek"