Ez így jogos? ( több lent )

Nálunk anyum szülei is itt élnek, meg a nagypapám édesanyja is. Falun lakunk, van nagy veteményeskertünk, szántóföldünk, haszonállatok.

A lényeg az, hogy én itthon vagyok egy ideje, de májusban lesz a felvételi és ha felvesznek idén megyek egyetemre. A barátom is itt él velem, lassan már fél éve. Én igazából nem vagyok egy nagy "munkásasszony", szeretek elgépezgetni, de amit mindennap megcsinálok, hogy megetetem a kutyát, mosogatok, ebédet főzök. Alkalmanként összesöpröm a házat, felmosok, ruhát mosok-teregetek és segítek a kertben. Barátom is mindennap megkérdezi a mamáméktól miben segítsen, fát hord, füvet nyír. És ha bármit kérnek, hogy segítsen, mindig megteszi.

Van egy bátyám, pizzafutárként dolgozik. A két nap szabadnapjában sosincs itthon, vagy ha igen, akkor bezárkózik a szobájába a barátnőjével. Ha anya megemlít neki valamit, hogy kéne segíteni, akkor legtöbbször a bátyám azt mondja, hogy nem akar, nincs kedve, ő erre nem pazarolja a szabadnapját. Anya veszekszik vele egy kicsit ( megmondja, hogy nem csak henyélni-e kéne és ennyi) aztán a bátyám elmegy a városba, vagy vissza a szobájába. A barátnője ugyan nem lakik ( még) itt, de nagyon sokszor itt van, egyedül is, olyankor rendszerint a tv-t nézi, vagy gépezik. Neki például egyáltalán nincs szólva, semmilyen formába, hogy ugyan már legalább a saját ruháját mossa ki.

Ha viszont én és a barátom, el akarunk menni szórakozni, akkor rögtön mondják a mamámék, hogy hova megyünk, miért nem segítünk? Anya meg úgy beszél velem, mint aki semmit nem csinál itthon, ha véletlen elfelejtek kiteregetni, vagy kicsit hosszabbra húzom a mosogatás dolgot.

A kutya egyébként a bátyámé, ő hozta oda minden szó nélkül, és az akkori kutyámat, el kellett adni, az ő kutyája miatt. Persze most már nem érdekli a kutyája, én etetem ugye, de még kaját se hoz neki, hiába mondtam már vagy ezerszer, de azért a carte d'or jégkrémekre van pénz amit hetente megesznek a barátnőjével.