A gyerekvállalás elhatározásnál nálatok kinek a szava volt a döntő a tied, a párodé (férfi) vagy az anyósé?

Nem szóltak bele, furcsa is lett volna.

A szüleim össz "beleszólása" a gyerekvállalásba 18 éves koromig a "védekezz, jó?" volt, utána semmi, aztán amikor a férjemmel már látszott, hogy komoly a dolog, akkor nagyon diszkréten utaltak rá, hogy rettentően örülnének unokának - de az égvilágon semmi nyomás nem volt. Bár őket ismerve belül tövig rághatták a körmüket, hogy mikor lesz már (most vagyok terhes és fel vannak pörögve, mint a búgócsiga, nagyon várják), de tisztában voltak vele, hogy a mi életünk, mi döntésünk.

Anyósom az esküvő környékén a fiát ugratta kicsit, hogy no és gyerek mikor lesz (férjemnek már van előző házasságból), de nyomás ott sem volt.

Anyósnak egyáltalán semmi köze hozzá, csatlakozom az előttem lévő hozzászólásokhoz.

Egyértelmű, hogy a tiéd és a párodé. Mi közösen beszéltük meg, hogy "mikor van itt az ideje" és biztosan szeretnénk-e stb.. Együtt kell megbeszélni hisz magatoknak vállaljátok.

Sok sikert kívánok!

Mi az esküvő után 6,5 évet vártunk, hogy megszülessen a kisfiunk (több évnyi hiábavaló próbálkozás után).

Mindenki nagyon várta már, de nyilván az elhatázozás, hogy mikortól próbálkozunk, a miénk volt a férjemmel.

Apósom szorgalmazta nagyon az unokát, minden alkalommal emlegette a témát.

Aztán felvilágosítottunk, hogy nem a szándékon múlik, hanem valami nem stimmel, ezután már nem froclizott minket ezzel.

a nem a nagyszülők nyakára és költségére vállalod a gyereket, mi közük hozzá?

Fejtsd már ki jobban ezt a kérdést.

ANYÓS??? Jézusom, mégis mi köze hozzá? Akárcsak a saját szüleimnek neki sincs beleszólás ebbe.

Egyébként normális, érett kapcsolatban a páré a döntés.