El akarom hagyni a párom. Akkor menjek, mikor nincs itthon, vagy amikor itthon van?
Kb 1 éve megütött, akkor megbocsátottam neki. Azóta folyamatosan veszekszünk, a ruháim nagy része már a szüleimnél van. (kb 7-8 napra van váltóruhám)
A héten szabadságon vagyok, most mégtöbbet veszekszünk.
Nem tetszik neki, hogy ragyog a lakás, a tűzhelyen ott az ebéd, mindig van valami amibe belekössön. Tegnap csúnyán összevesztünk, mert kaptam egy állásajánlatot. Ez a m.hely közelebb lenne, nem kéne bérletet vennem, ismerek is a cégnél pár embert. A válaszomra vártak, hogy bemennék e egy esetleges elbeszélgetésre, és ha igen irjam meg a telefonszámom és felhív az illetékes ember.
Megbeszéltük a párommal hogy alszom rá egyet (hétfőn történt ez az egész), és majd elküldöm a számom. Tegnap elküldtem, és a párom kiakadt, hogy én soha nem mondok neki semmit, ő nem is tudta hogy másik munkahelyet szeretnék (csak fél éve beszélgetünk róla, minimum heti 2x szóbajön). Egész délután veszekedtünk, nagyon felemelte a hangját, csak egy kicsin múlott, hogy nem ütött meg újra.
Eldöntöttem hogy elhagyom, csak nem akarok megfutamodni, és úgy elmenni hogy ő ne tudjon róla.
De ha meg itthon van, félek, hogy nem enged ki a lakásból.
Ezt már nem lehet megbeszélni,velem nem fog úgy beszélni mint egy kutyával, hülye voltam hogy ezt is eltűrtem!
Beszélni nem lehet vele, nem vagyok boldog mellette, de tojik rá.
Nem akar sétálni, kártyázni, semmit csinálni amit közösen lehet.
Szex sincs már vagy 1,5-2 hónapja.
Inkább akkor, ha nincs otthon.
Utána felhívhatod, ha esetleg meg akarsz még beszélni valamit, de személyesen csakis nyilvános helyen, sok ember között találkozz vele.
Igazából semmit nem akarok neki mondani, mert felesleges.
1 éve azt hittem, naívan, hogy tanult az esetből, oda fog figyelni az indulataira.
Bármi m.helyi problémám volt, ő soha nem hallgatott meg, kénytelen voltam a barátnőimmel megosztani.
Tegnap ezt is a fejemhez vágta, hogy a hülye k...a barátnőm tud mindent, ő meg semmit pedig ő a párom.
Ha elkezdtem neki mondani valamit, így reagált: "nekem hiába nyavalyogsz, én nem tudok ezen változtatni"
Az én exem pontosan ilyen volt mint a tied. Én nekem is elegem lett az állandó veszekedésekből, és abból, hogy sok veszekedésnél bár soha nem ütött meg, de néha úgy megszorította a karomat, és úgy megrángatott, hogy a karom napokig lila volt. Én minden veszekedésnél ordítottam vele, hogy "egyszer elhagylak, elegem van".. Így egy nap betelt a pohár. Nem volt otthon, így összeszedtem a maradék ruhámat, írtam egy levelet, hogy köztünk mindennek vége, elég volt. Nem magyarázkodtam, nem írtam,semmi olyat, hogy
"jobb lesz így vagy jobb lesz nélkülem stb" Csak annyit, hogy a tegnapi veszekedésünknél rájöttem, nekünk nincs közös jövőnk, így végleg elmegyek.
3 napig ott ordított a szüleim házánál, hogy beszéljük meg. A harmadik napon mondtam, hogy ha még egyszer idejön rendőrt hívok. Nem jött. De nem állt le. 1 hétig írogatott sms-t, írt a facebookra, mindenhová. Mindenhonnan töröltem, letiltottam, új telefonszámot kértem. Elérni így nem tudod, majd jött az, hogy a munkahelyem előtt megvárt. Itt már zaklatásnak véltem a viselkedését, így rendőrt hívtam. Kijöttek, elküldték.Végül szerencsémre és a másik lány szerencsétlenségére talált egy újabb lányt akin uralkodhat. Én megúsztam.. lehetett volna durvább is.
Jó tanács: Ha úgy gondolod, hogy a párod nem fogadja el a szakítást, és zaklatni fog, mindenképpen zárd le végleg magadban. Tiltsd le, hogy soha semmilyen körülményke között ne tudjon írni, vagy telefonálni. Ne engedd, hogy uralkodjék, vagy félelmet keltsen benned, mert rosszabbul is járhatsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!