Egyik gyereket itthon hagyni, míg a másikkal elutazik?

Én nem mennék el. Ha az otthon hagyott lány azt is mondja hogy biztos nem baj neki, később lehet mégis rosszul esne neki, hogy egy nagyobb utazásból maradt ki.

Mondjuk nem tudom, náluk mennyire szokásos a külföldi utazás, egy Balaton talán kevésbé lenne fontos. Ők ismerik, hogy ha azt mondja hogy nem akar menni, akkor azt tényleg azért is mondja. Egy-egy 14 éves talán maga sem tudja.

Hasonló szituációban amikor tesóm 2 éves volt akkor én és anyukám elmentünk nyaralni, viszont ekkor ő még nagyon kicsi volt mi pedig csak "csajos" nyaraláson voltunk ketten.

Ő is ment már nélkülem, más rokonnal külföldre.

Ha ilyen gyakran mennek és a lány nem akar különösebben menni, akkor nem baj.

Majd megy máskor, mondjuk nyáron, akkor legalább nem fog fázni sem.

Én elutaznék. Nem tartom jónak, ahol a gyerekeknél ennyire megy az osztozkodás.

Évente többször utaznak. Tehát nem arról van szó, hogy most ezek után 5 évig nem lesz pénze a családnak külföldi útra.

Nálunk soha nem volt ebből gond. Illetve talán az első olyan útnál, ahol nem ment mindenki, fura volt. Kicsit talán rosszul is esett. De idővel kiegyenlítődött a dolog. A "pasis" nyaralásra csak az öcsém vitte el apa, városnézésre én mentem anyával, néha a húgom is csatlakozott. Csajos, bulizós útra ketten mentünk a húgommal, biciklis utakra apa ment a húgommal és az öcsémmel. Anya gyakran utazott el úgy, hogy senkit nem vitt, mert a saját testvérével volt.

Szerintem nincs ezzel gond. Egy kisgyereknek persze szinte lehetetlen ezt elmagyarázni, de egy kamaszlánynak már illik megértenie, hogy az élet nem olyan, hogy mindig mindenkinek minden jár. Néha az egyiknek, néha a másiknak. Ez így SOKKAL életszerűbb.