Teljesen összeomlottam. Mit tegyek?

Szia! Mi kb 1,5-2 évig éltünk ugyanígy! Ugyan ez a helyzet,én picit határozottabb egyéniség vagyok így közöltem a párommal,hogy nem kívánom így leélni az életem.Megígérte,hogy mihelyt összerakunk egy kis pénzt akkor belefektetünk saját házba(albit ő sem akart semmi áron)

Hamar rájöttem,hogy ezek csak ígéretek ülső szemmel próbáltam nézni a dolgokat és magamat is.Rájöttem,hogy ebben a felállásban elveszítettem önmagam az egyéniségem,mert semmi nem volt jó amit én csinálok.

Egyszer azért utáltak mert nem tudok főzni,aztán meg már azért kaptam a kritikákat mikorra megtanultam ,hogy az így-meg úgy nem jó.Rengeteget szenvedtem!

De egyszer meguntam megfogtam a gyereket és vállalva a következményeket haza költöztem anyuékhoz a gyerekkel.Persze jöttek "az úgyis elvesszük...,tipusú szöveg,de NEM IJEDTEM meg!!

Aztán fordult a kocka a párom könyörgött,hogy béküljünk ki stb...stb...mondtam neki,hogy tudod mi az ára.

6hónap különélés után összeköltöztünk albiba!! Nem volt rossz,egy évre rá saját lakást vettünk.És lám boldogan élünk azóta is és még anyós is megbékélt úgy-ahogy.Negyede annyit nem veszekszünk azóta és én is vissza kaptam önmagam.Azóta sem bánom,hogy akkor így döntöttem:)

Szóval csak fel a fejjel!!!

Beadod a válást és az ideiglenes gyerekelhelyezésre a kérelmet.

Te fogod megkapni, mivel kicsi babáról van szó.

És rögtön, másnap, elköltözöl haza, anyukádékhoz.

A pároddal utólag, otthonról közlöd, hogy válasszon, te nem élsz ott tovább egy percet se és beadtad a válópert, gondolkozzon.

Ha akar téged, költözik albérletbe, de szerintem nem fog.

Ennyi. Én így csinálnám. Hogy ne tudjanak se kikészíteni, se megakadályozni, hogy elvidd a babát.