Szüljek azért, hogy velem maradjon?

Menjetek el a pároddal közösen pszichológushoz.

Egyrészt látná rajtad, hogy próbálkozol, másrészt ha ő is részt vesz a terápiában, veszekedés helyett talán segíthetne neked. Mondd meg neki, hogy veszekedéssel és érzelmi zsarolással (mert ez az) csak még nagyobb elutasítást vált ki belőled.

Azt mondtad a gyerekkoroddal van a baj. Ezt komolyan kell venni, mert a gyerekkori sérelmek később is visszatérhetnek az életedben, és még sok bajt okozhatnak.

Te nem akarsz szulni, o meg nem akar gyerektelenul elni. Ezek kardinalis kerdesek, itt nem szabad engedni egyikotoknek sem.

Ideig-oraig egyutt lennetek, de halalra lenne itelve a dolog. Menjetek kulon, keress olyat aki szinten nem akar.

Azert megjegyzem az anyai oszton nagyon eros, most meg el se tudod kepzelni, de egy gyerek kivaltana beloled.

Azért ne... Nem akarásnak nyögés a vége...

Akkor szüljél, ha ezek mindegyike teljesül:

-Akarod,

-párod is akarja,

-szeretitek egymást a pároddal és képesek vagytok békében együtt élni,

-és persze van olyan anyagi hátteretek, hogy segélyek nélkül fel tudjátok nevelni.

Szóval ha te nem akarod, akkor már bukott ügy. Felelősséget és minimum két évtizeden át való gondoskodást igényel részedről, ami elől nem bújhatsz majd ki, illetve ha megteszed.... akkor inkább ne szülj, hogy nehogy meg kell tenned...!

Amúgy azért a párodat sem értem. Lefixáltátok, hogy te nem akarsz soha gyereket, ő pedig ennek ellenére hozzád ment? Úgy fogadott el, most akkor miért is zsarol???

Vagy talán mégsem fixáltátok le???

Ez a házasság már ott úgymond vesztésre ítéltetett, amikor is te közölted, hogy nem akarsz gyereket, ő meg közölte, hogy ő pedig akar. Miért kell egy olyan emberrel összekötni az életet, akivel egy ilyen, alapvető dologban eltér a vélemény? Én csak ezt nem értem. Most éltek egymás mellett és lehet hogy egyébként jól megvagytok, de egyértelmű, hogy ez már nem tart sokáig, mivel kijött az alapvető különbség, hogy te nem akarsz, ő pedig akar gyereket.

Itt két lehetőség van.

Tényleg amit mások is tanácsoltak, hogy próbáld meg szakember segítségét kérni, hátha tud segíteni és megváltozik a hozzáállásod, túljutsz a félelmeiden és örömmel fogod vállalni az anyaságot. De ha akkor sem fogod akarni, akkor csak ezért ne szülj gyereket. Mert a férjed ezáltal örömben fog úszni, viszont nem sokáig. Ugyanis ha nem lesz meg benned az anyasághoz szükséges dolog, akkor boldogtalanná fogod tenni az egész életeteket.

Vagy a másik lehetőség, hogy elváltok, ő talál magának egy nőt, aki úgy gondolkozik, ahogyan ő.

Te pedig egy olyan embert, aki meg úgy gondolkozik, ahogy te.

De csak ezért ne szülj!

Itt nem arról van szó, hogy bárkinek is engednie kéne. Itt két alapvető ellentét van köztetek. Normál esetben senkinek ilyen kérdésben nem kell engedni, hisz mindketten ugyanazt akarják, vagyis szülőkké válni. De nálatok nem erről van szó.

szerintem sem fair h utólag találja ki ugyanakkor őt is meg lehet érteni mert ha iylen érzései támadtak akkor ez nem egy olyan dolog amiben az ember kompromisszumot akar kötni. De neked sem kell, és emiatt ne szülj

én is elmennék párterápiára és megpróbálnám kibogozni a szálakat ha nem megy akkor hagyd elmenni