Szüljek azért, hogy velem maradjon?
4 éve vagyunk házasok, férjemmel már az esküvő előtt megbeszéltem, hogy nem szeretnék gyereket. Lehet ,hogy önzőnek vagy nem tudom minek tartotok, de meg van az oka.
Egy ideig úgy éreztem, hogy előbb-utóbb majd azért úgyis kell, mert társadalmi elvárás, meg majd biztosan én is akarni fogom stb.
Viszont most elértem azt pontot, hogy teljes mértékben tudom, én ezt nem akarom.
Tudom, hogy nem az én felfogásom a normális.
Párom azt mondta, ha egészségügyi okok miatt nem lehetne, akkor velem maradna, de ha sürgősen nem változtatok a hozzáállásomon,akkor elhagy.
Én őt mindennél jobban szeretem, de tényleg nekem kell engedni? Mi van , ha vállalok a nyomás miatt gyereket és utána nem tudom szeretni? Vagy megutálom páromat, amiért erre "kényszerített"?
Van azon kívül megoldás, hogy külön menjünk?
"férjemmel már az esküvő előtt megbeszéltem, hogy nem szeretnék gyereket"
"Párom azt mondta, ha egészségügyi okok miatt nem lehetne, akkor velem maradna, de ha sürgősen nem változtatok a hozzáállásomon,akkor elhagy."
Ez nem fair. Te már az elején tisztáztad, hogy nem akarod, ennek tudatában vett el. Most jön rá, hogy neki így mégsem jó?
A gyerekvállalás nagy felelősség, és ha te nem akarod, akkor nem szabad belevágni. Nem tudom, mi az oka az elutasításnak. Ha valami félelem, amin pl. pszichológussal lehetne segíteni, fel lehetne oldani, akkor előbb azt megpróbálnám. De ha nem múlik, nem erőltetném.
Na ez az, amitől rosszul vagyok.
Szülni, mert a társadalom ezt várja el...
NE szülj ezért!!!!
Csak ha te is akarod.
Ebből semmi jó nem sülhet ki.
Neked kell rendelkezned a saját testeddel, a szabadidőddel, az életeddel, mert a következő 20 éved a gyerekről szólna. Ha te ezt nem akarod, ne tedd!
Nem olyan ez, hogy másnapra elmúlik a hatása, ha rossz döntést hozol.
Egyedül neked kell döntened, ebben senki nem befolyásolhat! Aki megpróbálja, az nem szeret téged igazán.
Ne.
Egy gyerek nagy próbatétel, és ha már most ilyen ultimátumokkal áll eléd a férjed, mi lesz később? Bármikor újra elkezdhet fenyegetni - és akkor lehet, hogy ugyanúgy elhagy, csak akkor a gyerek is ott marad neked...
Hát..önelemzés alapján sztem lelki okai vannak, ami a nem létező gyerekkoromra vezethetők vissza.
Én szeretm a gyerekeket. De csak picit játszani velük, és ha sírnak visszaadni az anyukájuknak és elfutni.
Sajnos semmi anyai ösztön nincs bennem, pedig én tényleg nagyon próbálkoztam kicsikarni magamból. Pont tegnap volt egy nagy veszekedásünk emiatt. Mikor belegondoltam, hogy akkor lehet kéne egy gyerek, mert páromnak igaza van, és úgy lenne teljes a család, szinte pánikrohamot kaptam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!