Nektek volt már olyan, hogy megelégeltétek azt, hogy mindent ti csináltok?

Biztos hogy nem;)

Nem vagyok cseléd, és én nem általlok kinyitni a számat, ha valami gondom van.

Bár ehhez ismerni kellene:) a habitusom magáért beszél..

Plusz egy egyenangú kapcsolatban nőttem fel, gyerekkoromból ezt hoztam, más verziőt el sem tudok kepzelni az együttélésre.

nekem is bepróbálkozott a párom mikor összeköltöztünk. mivel nem vagyok szívbajos alkat, teljesen nyugodt hangnemben közöltem vele, hogy ő is itt él, ő is termel "koszt", szennyest, mosatlant, így neki sem esik le az aranygyűrű az ujjáról ha néha feláll a kanapéról, és a házimunkában is részt vesz.

következetes vagyok, működött.

nem szabad kinyalni a popójukat, mert egy idő után annyira elkanászodnak hogy a "köszönöm"-ből követelőzés lesz.

Nem volt még, mert megosztjuk. Ebben nincs semmi papucsság, szimpla igényesség. Mindent ugyanúgy megcsinálunk ha kell mintha egyedül élnénk.

Én főzök, ő elmosogat, beteszi a mosást, együtt kiteregetünk és így tovább. Van néha kivétel, pl nemrég mondta, hogy megy gyorsan elmosogat én meg mondtam, hogy hagyja, holnap szabin vagyok kitakarítok mindent inkább tartsunk mozidélutánt sétálni úgyse lehet, most lement a boltba nasiért.

Szóval hozzáállás és figyelmesség kérdése és ebben semmi ciki nincs.

Ha gyerek lesz nyilván többet átvállalok, ha lesz időm nem várom meg míg hazaér, hogy letörölje a szekrényt, de sose tudna elszállni, hogy nem kell csinálnia semmit, régen az anyja csinált mindent ,de nem volt gond annak a felfogásával hogy egy külön háztartással plusz munka is jár, nincs vele gondja hisz a sajátjáért is tesz .

5 éve élünk együtt, 24 évesek vagyunk.

"Már a nők is dolgoznak, sokszor többet mint a férfiak, akkor a házimunkát miért nem lehet megosztani?"

Most elképzeltem, ahogy pisztolyt tart a fejedhez és neked sírva meg kell csinálni az ebédet, el kell takarítanod stb.

Ez a szitu annyira nem fair,hogy mindig felidegesít a téma. Vágom,hogy anno az volt a módi,hogy a férfi hozta a lóvét,dolgozott látástól mikulásig,a nő meg otthon vezette a háztartást. De miután mostanság többnyire mindkét nem dolgozik,úgy igazságos,hogy a házimunka is el legyen osztva. Nem értem,hogy ezt férfiemberek miért nem fogják fel.

Én anno egy expasimtól kaptam meg,hogy na most ő elbeszélget velem a háztartàs rejtelmeiről,mert hogy a fürdőszobatakarítást 2 nappal később végeztem el,mint terveztem. MIKÖZBEN nappali képzésre jártam,suli után meg 11-ig,esetleg éjfélig dolgoztam minden nap. Hát anyád.

Ha lesz gyerek, akkor annak is minden ellátása rád hárul majd.

Az én volt férjem az elején még normális volt, utána kezdett elkanászodni és kivonta magát mindenből. Aztán ár ott tartottam, hogy én kerestem a pénzt (ő elköltötte a saját fizuját), én foglalkoztam a gyerekekkel, én végeztem a háztartási munkákat. Válás lett a vége, nem bántam meg, illetve csak azt az egyet, hogy annyi éven keresztül próbálkoztam mindennel: szép szóval, megbeszéléssel, határozottsággal, felszólítással, mindennel, semmi sem használt. Az elején ki kellett volna vágni, mert addig nem fogta fel hogy mi a helyzet, amíg ajtón kívülre nem került.

Kérdező, ott rontottad el, hogy hagytad így a dolgaitokat akkor, amikor összeköltöztetek.

Nem egy év után kellene kiakadni, hanem már az első pár hónapban úgy kellett volna alakítani a dolgokat, hogy mind a ketten kivegyétek a részeteket a házimunkából.

Most sem késő, csak, így már nehezebb lesz a kedves párodat "átszoktatni".

Ha mind a ketten lehúztok napi 8 órát a munkahelyeteken, az a minimum, hogy ő is mindenbe besegít. Sok mindenben lehet rugalmasnak lenni. Ha főzni nem is tud, de míg te főzől, ő elmehet bevásárolni vagy felporszívózhat, törlgethet. Sokféleképp meg lehet osztani a házimunkát.