Anyukám túlzásba viszi a vallást, és nem akarja hagyni hogy éljem a saját életem. Mit tegyek?

Elég nagy problémával állok szemben. Az édesanyám nagyon vallásos. Azóta lett ennyire vallásos mióta depressziós volt, úgy a születésem környékén, abban az időben váltak el a szüleim. Úgy magában nem is lenne vele gondom, hogy ennyire vallásos, de szerintem már kicsit túlzásba viszi, egész nap imádkozik, mellesleg pánikbetegségben szenved, és nem hagyja hogy elvigyük orvoshoz vagy kezeltessék valahogy. Főleg avval van problémám, hogy ezt a vallásosságot rám akarja erőltetni. Én is hívőnek tartom magam, mivel hiszek Istenben, de azért nem akarok egész nap imádkozni, elvégre én nem akarok apálca lenni. Mikor még a továbbtanulás előtt álltam, azt akarta hogy menjek katolikus iskolába vagy kollégiumba. Hála az égnek erről le tudtam beszélni, de emiatt sokszor vannak nézeteltéréseink, amiért én nem vagyok hajlandó egész napomat az imádságra szentelni. Már teljesen megszállott lett, mindig azt mondja, hogy ez a legfontosabb, más nem számít... hogy beszéljek vele úgy, hogy el is érjek valamit? Van még problémám, ami ebből származik, már egy hónapja van barátom, de nem merem neki elmondani, mivel szerinte még ráérek a fiúzással, pedig már 18 éves vagyok. Apukám szerint el kellene neki mondanom, de tudom, hogy csak rossz sülne ki belőle. Mit tegyek?