Ha korai családalapításról van szó (21-23 évesen), miért jöttök mindig az egyetemmel, meg a bulizással?

Azt, hogy "bulizz" nem kell szó szerint érteni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy "éld ki magad".

A fiatalok nagy része 18-20 évesen még egyáltalán nem tudja, hogy mi is szeretne lenni, mivel szeretne foglalkozni, márpedig dolgozni kell, még akkor is, ha fiatalon vállal babát, csak akkor később kezd neki. Ha nem olyat tanul fiatalon, ami később tényleg érdekli, akkor 28-30 évesen ott áll egy (vagy több) iskolás gyerekkel és gondolkozik, hogy ugyan hova is menjen dolgozni nulla tapasztalattal, ráadásul sokszor olyan munkakörbe, amit a néhány év alatt, amíg babázott már meg is utált vagy csak egyszerűen megváltozott az érdeklődése.

Hagyni kell magunkat felnőni, hagyni kell kiforrni a dolgokat és akkor családot alapítani, mikor már nem azért akarunk babát, mert "hú, minden vágyam, hogy babázhassak, hogy a karjaimban tartsam, hogy szeressem", hanem mert elért az életem egy olyan szintre, hogy ez következhet.

Előtte érdemes megismerni önmagunkat, utazni, tanulni, nyitottnak lenni a világra és nem, nem azt gondolni, hogy az éld ki magad az azt jelenti, hogy legyél túl az alkoholizáláson, a bulikon és a sok sok szexen.

Az a baj ezzel, hogy hiába nem megy egyetemre, ennyi idősen még nem felnőtt és érett az ember egy gyerekre. De majd 30 körül erre te is rájössz, ne aggódj.

A másik legnagyobb probléma meg az szokott lenni, hogy aki 21-22 évesen szülöget, az 1-2 éves kapcsolatba, szülők nyakára teszi (mert hiába dolgozik 2-3 éve, saját lakásuk/házuk ugye nincs), vagy pedig jó kis tinikapcsolatba...