Mit tegyek, ha semmit sem tudok a lányom barátjáról?

Szervusz!

A lelki támogatás nem azt jelenti, hogy kifejezed egyetértésedet, támogatásodat, hogy folytassa ezt a kapcsolatát. Azt jelenti, hogy egy megbízható, biztos pont vagy az életében, aki meghallgatja, együtt érez vele, menedéket nyújt. Egy 18 évesnek már nem szabhatod meg, hogy kivel legyen, de elmondhatod a véleményedet (egyszer, súlyos esetben kétszer, de nem állandóan ezzel lógva a nyakán), tehetsz fel kérdéseket (pl.: látom, hogy sokszor vagy nagyon szomorú a barátod miatt. szerinted mi lehet az oka annak, hogy olyan gyakran nem válaszol? - de ezt sem úgy, mintha egy mindent megdöntő érvet adnál elő, hogy a kapcsolat rossz, hanem beszélgessetek, gondolkozzatok ezekről) és segíthetsz rajta, ha bajba kerül.

Nem biztos, hogy olyasmi titkai vannak a fiúnak - ha tényleg erről van szó - amiket a lányod azért nem akar megosztani veled, mert eltiltanád. Az is lehet, hogy az ilyesmit magánügynek érzi. 18 éves, már igazán lehetnek olyan dolgai, amiket nem veled szeretne megbeszélni, bármennyire is vágysz erre. Annyit tudsz tenni, hogy ha éppen el akar valamit mondani a lányod, azt meghallgatod, érdeklődést mutatsz, és nem tolod le a véleményéért.

Nekem is volt egy barátom 18 éves koromban, aki anyának nem annyira tetszett. Egyszer-kétszer mondta is, hogy nem találja megfelelő embernek őt, de én megkértem, hogy ne mondja többször, mert ha szakítunk, és utána esetleg nem találok mást vagy nem lesz boldog a házasságom, akkor esetleg őt fogom okolni, hogy az igazit miatta vesztettem el. Másfél év után szakítottam, önszántamból. Igaza volt anyának, tényleg nem ő volt az az ember, akit kerestem. Azóta találtam mást, akivel tényleg összeillünk, de semmiképp nem lett volna jó, ha az ő hatására hagyom ott az illetőt annakidején. Még így is lehet, hogy őt okolnám, bármi nehézség van, pedig ha maradok abban a kapcsolatban, csak még több gond lenne.