Mit tegyek, ha semmit sem tudok a lányom barátjáról?

Meg kell tapasztalnia a lányodnak az élet negatív dolgait is ilyen téren.Mindentől nem óvhatod meg. Anno, mikor a szüleim mocskolták az exemet akivel én is 2 évig együtt voltam, én is védtem, és (sajnos) képes voltam emiatt a szüleimmel összeveszni. Borzasztó lehet, hogy látod a lányodat sírni és tudod,hogy mennyire fáj neki, de véleményem szerint ettől a későbbiekben meg fog erősödni, legalábbis nekem ez a tapasztalatom.

Persze szerintem jól esne a lányodnak, ha lelki támogatást nyújtanál neki.

2-es vagyok.

Tudom, hogy nem könnyű, de a tinik hajthatatlanok, ha szerelemről van szó. A környezetemben is vannak ilyen idős lányok, és még akkor is védik a párjukat, mikor mindenki, nem csak a szülők ellenzik a kapcsolatot. (Pl. ismerősömet veri a párja... aztán a srác ígér fűt fát, kibékülnek, 3 napig tart a csoda, és újra előröl...És képtelenség felnyitni a szemét a lánynak... A ráadás az benne, hogy még gyereket is akar egy ilyen embertől, de ez már mellékes)

nem tudom mi lehet a probléma, lehetséges hogy a srác családjában van valami amiről nem nagyon akarnak beszélni, legalábbis a leírásodból erre gondoltam először.

aztán az is lehet hogy 'csak' nem megfelelő a kommunikációtok a lányoddal, és mivel nincs elegendő információd, saját kútfőből töltöd ki a hiányzó részeket, és pl emiatt gondolod azt hogy a sráccal gond lenne (valami biztos van, de ez a verzió is fennállhat, azt gondolom)

nem szeretném megmondani hogy mit tegyél, mert nem is tudom, mindenesetre abban segíthetek talán, hogy elmondjam mik a lehetőségek:

- ha a lányodnak valóban rossz, akkor megpróbálhatod erőszakosan védeni és szétválasztani őket, nagy nehezen elérni, majd tűrni hogy utáljon, és várni sokat hogy megbocsásson és belássa hogy neki így jobb. de valljuk be ez igen hosszadalmas és talán nem éppen a legkönnyebb.

-mivel 2 éve vannak együtt a sráccal, azt is gondolom, hogy már kellően ismerik egymást ahhoz, hogy bízhass bennük, és végső soron talán ez lesz a megoldás, hogy nem tudsz mást tenni, mint várni, és bizalmat adni nekik, mivel már 18 és 20 évesen nem annyira hívnám őket tinédzsernek.

ha teheted hívd át a srácot magatokhoz, hogy némi időt tölthess vele, közös vacsi vagy valami kevésbé kényelmetlen program, mindenesetre nagyon fontos lenne, hogy ne érezzék hogy felügyelet alatt vannak. legyél megértőbb, és felnőttként kezeld őket, ne gyerekként.

Hátha két éve együtt vannak valami ünnep csak lesz mostanában ami alkalmából a fiút meg a családját meg lehet hívni egy ebédre.

Én nem is értem, hogy lehet,hogy két év alatt szülők nem ismerték meg egymást.

Azzal, hogy a párja ellen próbálod fordítani csak azt éred el, hogy ő maga sem fogja már szívesen kimutatni az érzelmeit előtted, nem fogja elmondani mi bántja.

Nem vagyok olyan nagyon sokkal idősebb a lányodnál, a huszas éveim közepén járok, így kicsit átérzem még a helyzetét, de valahol a tiédet is, hiszen voltam hasonló helyzetben, mint a lányod. A szerelem vak és erőt ad a szélmalom harcokhoz, aminek legtöbbször semmi értelme. Ha valósak a félelmeid, akkor idővel ezt a lányod is be fogja látni ne aggódj. Én amondó vagyok inkább próbálj mellette állni, ha sír vigasztald meg, csinálj neki egy forrócsokit és mondd el neki, hogy sajnálod. Ügyesen ültesd el a bogarat a fülében, hogy nem jó ez így, nem ilyen egy normális kapcsolat... Így közel enged magához, bízik benned továbbra is és testközelből figyelheted mi történik vele/velük, nem marad magára.

Fiatalság, bolondság, a véleményét megváltoztatni nem fogod tudni, de szerintem fontos, hogy úgyérezze, hogy számíthat rád, mint anyára a problémájával és ha padlón van lelkileg, akkor nincs benne az, hogy neked el sem mondja, mert úgy is csak belé rúgsz mégegyet (mert te megmondtad, hagyja ott, nem normális, stb.).

Válts taktikát, ezzel védheted meg őt ettől a fiútól, vagy legalábbis a saját érzéseitől leginkább.