Azok a férjek, akik sokat esznek és kikövetelik a húst naponta, megkeresik az árát?

Ha kettőnk keresete elegendő arra, hogy gyakran együnk húst, miért ne ennénk? Nem minden nap, mert azt egyszer csak megunja az ember.

De ha a párom csak 100 ezret hoz haza, én meg 250 ezret (csak példa!), akkor nem dörgölöm az orra alá, hogy azért nem eszünk húst csak tésztát vagy főzeléket mert ő nem keres annyit amennyiből futná.

Ha kettőnk keresete nem elég a húsra, egyértelmű hogy nem eszünk húst csak ritkán.

Nem is mennék hozzá olyan emberhez, aki elvárja hogy a semmiből 3 fogásos ételeket hozzak össze, mert az lehetetlen...

Ha arról van szó, hogy meg kell húzni a derékszíjat egy háztartásban, akkor tényleg érdemes a kaját átgondolni. Én legalábbis inkább eszem lencsét de alszom fűtött szobában. A kaja jó meg minden, de nincs igényem arra, hogy minden étkezés hétfogásos svédasztal legyen. Elvégre azért eszünk hogy éljünk, és nem fordítva.Mondjuk ha a pasi központi örömforrása a tányérnyi nagyságú rántotthús, akkor lehet hogy nem a pénzmegosztás miatt fognak válni.

Nem véletlen létezik a vasárnapi ebéd koncepciója, hétköznapra igen is lehet szerényebb menüt enni. Sőt, kövezzetek meg, de a pasi is felemelheti a hátsóját, lemehet a közértbe és megfőzheti a vacsiját. Különösen ha mindketten dolgoznak.

Viszont ha már hús, akkor ne nyesedéket meg a daráltat, mert abba rejtik az egyébként eladhatatlan, legundorítóbb részeket.

Ha közös kassza van, akkor a döntéshozás is legyen közös és a költségek átláthatóak.