Miért nem tudjuk elfogadni egymást olyannak amilyen? (Bővebben lent)

Nem léteznek tökéletes kapcsolatok, azzal meg neked kell tisztában lenned, hogy milyen téren nem zavar, ha különböztök.

Pl. ha a legfőbb tulajdonságod, hogy rendmániás vagy, akkor az első randin el kell ezt mondd. Ha a zenére vagy allergiás, akkor a legjobb egy koncerten vagy egy ilyen témájú fórumon ismerkedned. Ha utálod a macskákat, viszont van egy bulldogod, akkor nyilván ez lesz az első amit elmondasz egy lánynak. DE ha már ilyenekkel "szűkítettél", akkor bevállalod azt is, hogy az élet összes többi területén különbözhettek. Ha pl megismerkedsz a kedvenc bandád koncertjén egy lánnyal, már megvan, mire fogtok lazulni esténként, de lehet hogy utálja a kajákat, amiket szeretsz, lehet hogy nem enged cipővel a lakásba, lehet hogy szélsőséges politikai nézetei vannak, mittudomén.

Szóval ahhoz, hogy minden stimmeljen, kb. egy teszttel kéne beállítanotok egymásnak, mint egy társkereső oldalon, dehát ez minden, csak nem romantikus vagy sorsszerű, és még ígyis lehet, hogy idegesít mondjuk a hangja, vagy hogy felemás zoknit hord babonából, vagy bármi ilyen.

Szóval, ha leírod az 5 tulajdonságot, ami leginkább jellemző rád és fontosnak tartasz, és ezek stimmelnek, akkor nagyobb eséllyel tűritek meg egymást, de egy kapcsolatban nem megtűrni kell egymást, hanem szeretni, az meg minimum annyira jellem és kisugárzás, mint szokások vagy ízlés kérdése.

Felszállt a rózsaszín köd.

Az elején, ameddig elvakultan szerelmes, csak a jót veszi észre, és mindent megszépítve lát.

Hogy léteznek-e tökéletes kapcsolatok? Ez attól függ, hogy mit értesz tökéletes alatt.

Ha azt, hogy minden magától, szó nélkül problémamentesen megy, akkor gyakorlatilag valóban nincs.

De ha azt, hogy ha fel is merülnek problémák, azt természetesen meg lehet oldani, akkor léteznek.

Az emberek változnak, az igények is, a szokások is. Nem kell túlbonyolítani, és még ha unalmasan vagy átlagosan is hangzik, akkor is így van. Másra vágyik, rájött, hogy csak egy ideába szeretett bele anno. Tudod, van ez, hogy az édibédi maciból hogy lesz évek múlva rohadt, kövér disznó.

Mindkét fél hibás ebben. Amikor észreveszem, hogy ami régebben vicces volt a páromtól, ma meg már unalmas, igyekszem az életünket másfelé irányítani, másféle beszélgetéseket folytatni, máshová kimozdulni, más dolgokat csinálni. Ő is észreveszi ezt, és másféle vicces dolgok jönnek tőle. Ő mindig érdekes marad, és valahol én is. Az élet baromi hosszú, főleg, ha két ember együtt éli le azt, mindig van valami új felfedeznivaló a másikon, csak törekedni kell egymás megismerésére. Szüleim 35 éve házasok, de anyukámtól mai napig hallom, hogy "apád mindig meglep valamivel a tulajdonságait és szokásait illetően"...

Szóval ha vannak más vágyai, talán légy nyitott rájuk, kiderül, hogy az a lány is szimpatikus, akivé később válik. És fordítva.