Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Miért nem tudjuk elfogadni...

Miért nem tudjuk elfogadni egymást olyannak amilyen? (Bővebben lent)

Figyelt kérdés
Barátnőmmel 1,5 éve leszünk lassan együtt. Olyan gyönyörűen indult minden. Hasonló gondolati-érzelmi világ, színház, filmek, irodalom iránti szeretet, hasonló érzelmi kitörések, időnként düh, harag, félelem, lehangoltság. Szinte már az első perctől ahogy megláttam a szikra fellobbant és olyan erősen lobogott, hogy semmilyen szél nem tudta volna ennek a tüzét kioltani. Egyre többet voltunk együtt. Tetszett neki az, hogy kilógok az átlagból, más utakon járok mint a többi, tetszett neki az, ahogyan bánok vele, hogy egyből értem az érzelmi reakcióit. Nem volt baj az időnkénti bizonytalanságom. Egy ideig így is ment ez, aztán ma pont azok a tulajdonságok zavarják, amelyek már az elején is megvoltak ugyan (bár igaz nagyon rossz emberismerő). Ám azért az furcsa, hogy az elején mindent elfogadott tőlem, aztán később pont az a problémája, hogy nem élünk társasági életet, miközben ő is olyan volt az elején. Mindenben változást vár tőlem. De ha valóban ezt teszem, akkor már nem az az ember leszek mint amikor megismert. Ha másokká formálódunk pont az valamilyen szinten önmagunk feladása is, illetve állandó behódolás. Tapasztalt már valaki hasonlót a kapcsolatában vagy ez nagyon egyedi eset? Illetve ki mit tett ilyenkor? Az teljesen normális, ha egy lány időnként teljesen mást gondol, mint mondjuk egy 10 hónappal ezelőtt? Mivel emberi kapcsolatokban van hová fejlődnöm, ezért kérek javaslatokat. Szeretjük egymást, de valahol semmi sincs már úgy, mint régen.
2014. febr. 24. 00:03
1 2
 1/18 anonim ***** válasza:
88%

Eddig volt izgalmas, hogy "más" vagy, mint a többi. Van egy nyitottsága erre, de most jött ki, hogy élni nem tudna úgy, mint te.

Mindegyik kapcsolatnál alakulnak az emberek, közelítenek a szokásaik a másikéhoz, és ez így normális, van aki többet, van aki kevesebbet tud engedni, de ez szerintem más helyzet, ahogy följebb írtam, eddig volt jó, eddig volt érdekes, de most már élné az életét a maga módján.

2014. febr. 24. 00:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/18 anonim ***** válasza:
100%
Igen elmúlt az újdonság varázsa nála.
2014. febr. 24. 00:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/18 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Gondolom fiatalok vagytok és első kapcsolat...Gondolom...

Nos igen a nőket tudni kell megtartani is,nem elég leülepedni mellettük hogy ő már a tied...Mindig szükségük van változatosságra,meglepetésre még akkor is ha azt mondják hogy nem.Ha a lánynak Te vagy az első az is elképzelhető hogy majd kiakarja próbálni mással is.

Na a lényeg:Egy kapcsolat két emberen múlik.Szóval Neked is tenned kell érte és Neki is és ugyebár kompromisszumokat kell kötni néha.Nos az nem tulajdonság ha nem szeretsz sehova sem kimozdulni(mármint ez tulajdonság csak nem pozitív írányban)

Szóval a lényeg ha megakarod tartani ,néha törekedni kell arra hogy legyen egy kis extra is.Vidd el vacsorázni,menjetek el kirándulni,esetleg valami discóba hívd el,vegyél neki virágot csak úgy"mert megérdemli" és ezt lehetőleg mindenki elött add oda neki.Próbálj meg vele néha kiszakadni a hétköznapokból ! Csináljatok valami őrültséget!Nevettessed meg!

2014. febr. 24. 00:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/18 anonim ***** válasza:
100%
Elmúlt a szerelem.
2014. febr. 24. 00:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/18 anonim ***** válasza:
100%
Egyszerűen egy idő után, egy életre, komolyra tervezve, a az édibédi személyiség jegyek, a nem átlagosság kevés. Szinte nagy büdös semmi. Ülni egymásmellett a kanapén és merengeni nem pálya. Az elején érdekes, de később belefullad az ember.
2014. febr. 24. 01:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/18 anonim ***** válasza:
100%
Eddig elvolt vakulva, ugye a rózsaszín köd miatt. De ahogy leszáll a köd, meglátjuk az igazi oldalát a kapcsolatunknak. Vele is ez történhetett, minden bizonnyal.
2014. febr. 24. 01:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/18 anonim ***** válasza:
100%

Azért talán nem annyira drámai a helyzet, mint ahogy leírod...Kicsit sem vagytok egyedi eset, ezek a problémák épp olyan természetesek, mint a levegővétel.

Pl. én is nagyon otthonülős vagyok, és a romantikázást sem igényeltem soha különösebben, a férjem is ilyennek ismert meg. Ehhez képest az évek alatt ő még otthon ülősebb lett, míg én egyre inkább vágyom a mozgalmasabb programok után, és néha hiányzik, hogy spontán meglepjen mondjuk egy szál virággal, pedig korábban le sem tojtam az ilyesmit (ő is ezt szokta meg).

Na most mi ezt a kérdést nem úgy kezeljük, hogy akkor majd jól megváltoztatjuk egymást, ez hülyeség.

Felmerült egy kérdés/konfliktushelyzet, átbeszéltük, és kiötlöttünk egy mindkettőnknek elfogadható megoldást.

Az önfeladás meg behódolás indokolatlanul nagy szavak ilyen hétköznapi dolgok leírására, nem csoda, ha szakítás gyakran a vége, ha a párok ego párbajt hívnak problémamegoldás helyett.


"Mindenben változást vár tőlem."

Ezt viszont kifejthetnéd jobban, mert ha a személyeddel alapjaiban vannak gondjai, az tényleg gond.

2014. febr. 24. 01:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/18 A kérdező kommentje:
Nekem valóban első kapcsolat, de neki nagyon nem. Itt a toleranciaszinttel vannak nála problémák. Korábbi kapcsolataiban is voltak dolgok, amiket nem tudott tolerálni. Az, hogy fiatalok vagyunk már nem elmondható, hiszen ő 22 én 31. Lehet későn érő típusok vagyunk? Ő nem hinném, én inkább. De az túlzás, hogy otthon ülő típusok vagyunk, mert én szeretek kirándulni járni, koncertekre, színházba, kávéházba és vacsorázni is többször voltunk mostanában. Viszont az tény, hogy nagyon más zenei világban mozgunk ő szívesen hallgat metált is rapet, én jazz-t és rock-ot, bluest. Ezt már nehezebb összehangolni. Talán igaz lehet a rózsaszín köd, ami egy idő után eloszlik és akkor már nosztalgiával gondolunk vissza a régmúltra. Sokszor könnyesre sírom a szemem (nem túl férfias tulajdonság, de ez van), amikor visszaemlékszem a múltunkra együtt, mert annyira gyönyörű pillanatok voltak. Ő ugyanígy van vele. Sajnos. Nem hiszem el, hogy valami már nem lehet ugyanolyan mint régen. De lehet így törvényszerű.
2014. febr. 24. 01:48
 9/18 anonim ***** válasza:
100%
Amit te egyetértésnek hívtál, az annyi volt, hogy rövid távon semmi nem idegesítő. Én ha elmegyek a tescoba, 10 percig elhallgatom a rádiós zenéiket, de otthon nem ilyet fogok hallgatni. Néha átmegyek a szomszédhoz és meghallgatom hogy hogy veszett össze a férjével, de egész nap nyilván nem. Vagy, hogy személyes példát hozzak fel: volt egy lakótársam, aki mindenben az ellentétem volt, de úgy voltam vele, hgoy lakótárs, ott van a másik szobában, nincs közöm hozzá. De attól még fél év múlva elkezdett idegesíteni, hogy tiszta retek a mosogatószivacs, meg üvölteti a rockot, meg félig tele sörösdobozokat rohaszt a kukában. Szóval ami rövid távon azt mondod, hogy lenyeled, tolerálod, az hosszútávon attól még idegesíteni fog, és egyre kevésbé természetes a mosolyod, ha elrángat egy xy koncertre, vagy már megint feljön a húga pl akit utálsz, vagy pszichotrillert akar veled nézni huszadszorra a héten.
2014. febr. 24. 02:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/18 A kérdező kommentje:

Kedves Utolsó válaszoló!


Sajnos az a baj, hogy 1000%-osan igazad van. De akkor nem léteznek tökéletes kapcsolatok? Na jó, én is kinőttem már abból, hogy idealista legyek, de mégis néha olyan jó lenne.

2014. febr. 24. 02:28
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!