Szerintetek mi tévo legyek? Ell kell fogadni valakit a gyerekekkel egyutt?

Azt kell eldönteni, hogy szereted annyira a lányt, hogy a gyerekkel járó nehézségek ellenére is boldogok tudnátok lenni együtt 4-en. Szüleidet te ismered, az anyukám azt mondaná, hogy ne neveljem másét ha sajátomat is nevelhetném. Bár idővel biztos vagyok benne, hogy elfogadná.

(25 évesen két gyerek nekem is sok lenne. T akarsz saját gyereket, ha igen képes lennél 3-4 gyereket eltartani míg az anya otthon van a gyerekkel?. Én azon a véleményen vagyok, hogy gyerekes szülő keressen másik gyerekes szülőt. )

Szia!

Én egy ilyen helyzetet szenvedő félként éltem meg, és fájdalommal gondolok mindenkire, akik hasonló helyzetben vannak. Éppen ezért arra kérlek, gondold át a dolgot nagyon-nagyon mélyen, úgy dönts!

Amikor 10 éves voltam, édesanyám válás után újraházasodott. Persze a pasi tette a szépet, velünk is szuper volt, aztán házasság 2-3. évében kezdett megromlani a viszony, állandóan megsértődött valami látszat-dolgon, erre hivatkozva nem volt hajlandó hozzánk szólni, csak morgott, ránkb*szta az ajtót (már bocsánat), anyám meg kb. tehetetlen volt. Én is és az idősebb testvérem is lelki sérült lett az évek alatt, mindketten el is költöztünk rögtön érettségi után.

Szabad megkérdezni, a te esetedben hány évesek a gyerekek?

Ha kicsik, könnyebb.

Magával az alaphelyzettel, hogy más gyerekeit neveled, semmi gond sincs. Hiszen ha szereted az anyjukat, akkor valamilyen formán te is szülővé válsz. Ez a párodon múlik, vele is meg lehet (meg is kell!!) beszélned, hogy mennyire veszel részt a gyerekek életében, hozhatsz-e döntést, ami rájuk (is) vonatkozik, és így tovább.

De egy valami nagyon fontos: ha elfogadod a gyerekeket, akkor annak örökké kell tartania! Nem visszakozhatsz, nem mondhatod azt később, hogy te csak a nőt vinnéd, a gyerekek meg csináljanak, amit akarnak (velünk ez történt).

Ezt elsősorban magaddal, másodsorban a pároddal kell megbeszélned. Mondd el neki, min aggódsz, hogy érzel, ha normális, meg fogja érteni!

Szia!

En 24 eves vagyok,a paromnak van egy gyereke az elozHaapcsolatabol,illetve mar van egy kozos lanyunk is,aki fel eves.Annyi a kulonbseg,hogy nalunk en vagyok a no es a parom gyereke nem velunk el,csak minden masodik hetvegen es szunetekben jon.

Szerintem ne mas velemenye erdekeljen,de NAGYON jol gondold meg ezt a kapcsolatot,mert ha nem tudod elfogadni a gyerekeket, akkor mindannyian szenvedni fogtok.Nem konnyu mas gyereket toleralni.Vagy biztos van,akinek konnyu,nekem nem volt az,sot,neha meg most is nehez. Sok olyan eset lesz,hogy pl. Neked is le kell mondanod dolgokrol a gyerekekert,mondjuk Te szeretnel kettesben elmenni vacsorazni,de nem lehet a gyerekek miatt.Vagy egy nyaralas is egesz mas gyerekekkel,mint kettesben.Ha a paroddal elnek,akkor meg sokkal nehezebb,mert a mindennapjaid resze lesz ket,, idegen" gyerek.Nyilvan anyagilag es lelkileg is ez aldozattal jar.Sokszor csinalnak a gyerekek idegesito dolgokat,mas gyereketol ezt nehezebb toleralni,mint a sajattol.Ha lesz kozos gyerek,akkor is sok vita, nezetelteres forrasa lehet ez.

Termeszetesen van,aki mindezt tokeletesen tudja kezelni es imadja a nevelt gyerekeit,de nem mindenki.En csak leirtam azokat a nehezsegeket,amikkel feltetlenul szamolni kell egy ilyen kapcsolat eseten.

Gondold vegig,es ha ugy latod,hogy menne,vagj bele.Csak Te tudhatod,hogy Neked mi a jo.

Nézd, ő már anya, csomagban van a gyerekkel együtt. Vagy kell így egyben, vagy nem és akkor hagyd a fenébe.

Én úgy voltam ezzel, hogy olyan férfi nem is kell, aki ezt a helyzetet nem fogadja el és nem jön ki a gyerekeimmel, mert nekem a gyerekeim 20 év múlva is a gyerekeim lesznek, míg az illető férfi már csak egy kósza emlék, aki lehet, hogy azóta rég mással él. Így egyértelmű, hogy ki a fontosabb.

Mondjuk nekem sikerült találni egy elvált férfit, így pont jó, hogy egyikünk sem akar több csemetét, ellenben elfogadjuk a másikét.

Helyesebben írsz mint jó néhány magyar. :-)

Ami a gyerekeket illeti.... Mennyi idősek is a gyerekek??

Egyébként nem igazán értem a kérdésednek azt a részét, hogy: "nekem ez úgy jön le, hogy én nevelem más gyerekét." Ha együtt éltek neveled.(kénytelen vagy, akaratlanul is minimum példát mutatsz) Ha nem éltek együtt, akkor meg nem neveled.

Ami a szüleidet illeti: Elmúltál már 30, te ezt választottad és kész. Nem vagytok már gyerekek.

De véleményem szerint nem a szüleid a legnagyobb problémád, hanem hogy az a 2 gyerek létezik.

Az én páromnak is van 2. (6 éve vagyunk együtt)

A kisebbik 16 éves. Együtt neveljük már 1,5 éve, miközben ő (párom) külföldön dolgozik. Próbálom jó irányba terelgetni, hogy később jó élete legyen. Mivel egyedül vagyok vele, nagyon nehéz. Az apja távsegítségként próbál segíteni skypon, nem sok sikerrel.

Most olvasom a gyerek egyik bejegyzésében, hogy én milyen bu**i vagyok, mert szigorú vagyok és miattam rág be rá az apja. (meg bukott fél évkor 3 tantárgyból, azért van büntiben) És jó jó... mondtam anno, hogy nem érdekel ha útál, csak rendes embert sikerüljön nevelni belőle. De ez akkor is rosszul esett, mert én annak ellenére, igyekeztem sokszor a kedvében járni. (minden reggel csomagoltam tízórait, zsebpénz, azt főztem amit szeret stb..)

(Szerintem nem vagyok szigorú, csak optimális, korrekt szabályokat tartatok be vele. Ha rendszeresen jól viselkedik, jutalmazom is. Nem úgy mint az anyja, aki nagy ívben tojik a kisfiára és csak hajtogatja, hogy mennyire szereti, de nem mozdít meg egy szalma szálat sem.)

Bocs hogy hosszú, csak nincs kinek panaszkodnom.

Vissza térve rád....

Ha zavarnak a gyerekek, hagyd ott a csajt. Nem állsz te még készen erre. Külön meg nem lehet, mert ők hárman csomagban vannak.

Egyébként sem azt írtad, hogy: "szeretem és jólmeg vagyunk a gyerekekkel". Hanem azt, hogy:"minden jó ,elvagyunk jól kijovunk"

Nem olvastam el a válaszokat, de igen, el kell fogadni a gyerekeivel együtt. Vagy velük, vagy sehogy.

Szerintem lépj le, mert nem vagy erre felkészülve.

És nem a korod miatt. Ismerek valakit, aki teljes mértékben elfogadta a 2 gyereket az előző kapcsolatból, és 20-on éves. Össze is házasodtak, és boldogan élnek.

Azt azért tisztázd, hogy ez téged zavar, vagy a rokonságot. De szerintem téged. Ha elfogadnád a lányt, akkor nm lenne ez a kérdés.

OFF:

"Szabad megkérdezni, a te esetedben hány évesek a gyerekek?

Ha kicsik, könnyebb. "

4-es! Ne terjeszd ezt, hogy "ha kicsik, könnyebb"! Nem igaz! Azt nem vitatom, nehéz a 10 évesnek, de egy 3-4 évesnek éppolyan nehéz! Csak éppen nem tudja úgy kifejezni a lelki kínjait és magába fordulós lesz általában, persze ilyen-olyan tünetei is lehetnek, mondjuk bepisilés jóval szobatisztaság után is, vagy hasonlók. Ilyenkor azt hiszik a szülők, hogy csak beteg a gyerek, közbe meg nem, csak így jön ki rajta a szorongás, de persze egy szülő sem képes elismerni, hogy ez a családi béke hiánya, amit maguk okoztak.

A 10 éves már jobban lázad, hisztizik (joggal), és ezért mondják, hogy nekik nehezebb.

Minden korú gyereknek éppoly nehéz. Talán 15 éves kor után képes jobban elfogadni dolgokat, de csak ha beszélgetnek vele és nem mindent ráerőltetnek.

Ahhoz, hogy ne érzékelje a családi drámát, vagy legalábbis sérülés nélkül túltegye magát rajta, nagyon pici csecsemőnek kell lennie, akinek még fogalma sincs, hogy kik is a hozzátartozói... De már ekkor is érez, mert az anyja fix, hogy ideges, bizonytalan, és más, mintha nyugodt lenne...

(És most mindegy, hogy pótapuka érkezéséről/távozásáról vagy éppen a szülők válásáról van szó. Minden családi konfliktus árt...)

Kérdező!

Te a szüleidnek és a külvilágnak akarsz megfelelni, vagy boldog akarsz lenni inkább?

Nem a szüleid reakciói a lényegesek, hanem hogy te mit és kit szeretnél!

Vagy annyira szerelmes abba a nőbe, hogy elfogadd a gyerekeit is, vagy kizáró ok nálad a gyerek? Ha kizáró ok, akkor ne hülyítsd őket és ne a családodra kend, hogy ők nem tűrnék...! Ha csak a családod nem fogadná el, de te meg igen, akkor pedig áll a sarkadra és állj ki mellettük.

Te tudod.

Bár a leírásodból azt gyanítom, hogy púpok a hátadon. jobb, ha hagyod őket!