Megmondjuk neki hogy halálos beteg vagy sem?

Én nem mondanám meg....

Férjem nagyapja sose volt kórházban, tüdőszűrésen, semmi hasonlón. 80 felett volt már, amikor elvitték mobil tüdőszűrőbe, ahol megállapították, hogy tüdőrákos. Meg azt is, hogy ebben a korban nem műtik. Akkor minek röntgenezik meg???

Nem abban halt meg, hanem mert már öreg volt. Felesleges stressz lett volna neki megmondani.

Ugyan a nagymamád nem ismerem, de elvárnám, hogy megmondják. Nálunk 2 ilyen eset volt a családban, kér nagyszülő. A nagypapám megkérdezte az orvostól, mert látta, hogy gond van. A másik nagymamámnak mi mondtuk meg. Mindkettő megnyugodott. szépen elrendezték az ügyeiket, nagypapám megtervezte a temetését, még a gyászjelentések szövegét is megírta, a nagymamám mégegyszer elutazott Lillafüredre, mert ott ismerte meg a férjét. Nyugodtak voltak.

De lehet olyan ember is, akinek nem tesz jót, ha szembenéz vele, hogy mi jön. Tehát nektek kell eldönteni a nagymamád személyisége alapján.

Sokkal egyszerűbb megmondani az igazat, mint szinjátékot űzni.

Már az orvos is megmondja, nem úgy mint egykoron.

A kezelés lehetőségeit is el kell mondani, az élet törvényszerűen halállal záródik. Az idős emberek ezt tudják, és legbelül készülnek is erre. Ha Isten hívő, akkor pedig tudja, hogy ez az élet az örök élet előtti, és van folytatás, nem zárul le ezzel minden, sőt!

Fontos a közlés módja, milyensége, erre fel kell készülni, erre fel kell készíteni a beteget is. Ha Neked nem megy kérd meg erre az onkológust, akinek ebben van gyakorlata.

Ha én én lennék ez a nagymama, én tudni szeretném, hogy felkészüljek és elbúcsúzzak.

Amikor nagypapámról derült ki, hogy rákos, neki nem mondtuk meg, nem akartuk ezt a terhet a vállára rakni. Nem én döntöttem így, hanem a szüleim. Iszonyú volt végignézni, ahogy lassan elfogy, csontra soványodik és meghal, ráadásul tisztában volt vele, hogy mi történik, hogy az állapota napról napra romlik, nem pedig javul. A betegsége ott volt a levegőben, de KIMONDATLANUL. Nem tudta megbeszélni velünk, nem tudta megosztani velünk a terhet, hiszen tabu volt a téma, mert MI nem beszéltünk róla.

A halál egy olyan dolog, amivel 80 évesen már szembe tud nézni az ember. Nem egyszer gondolt rá, nem egyszer elképzelte. Ott az a sok rákos kisgyerek a kórházakban, őket sem áltatják: tudják, hogy vagy meggyógyulnak, vagy meghalnak. Szerintem a nagymamád is megérdemli, hogy ne űzzetek színjátékot vele.

én elvárnám, hogy megmondják nekem, de most mégis azt mondom, NE!

hadd legyen boldog még addig, amennyire tud. :((((