Akinél apás szülés volt: hogyan reagált a férjetek? A későbbi időszakban nem változott a szexuális vonzalom?

Az én férjem szerint a férfi egyik elsődleges feladata, hogy a felesége mellett legyen nehéz helyzetben (ez mondjuk szerintem fordítva is igaz), így fel sem merült egyikünkben sem, hogy ne legyen bent velem. Ha nagyon nem szerette volna, megkértem volna anyumat, hogy jöjjön be, de mondom, ez természetes volt neki.

A szexuális életünkre semmi hatással nem volt a dolog, sőt, mondok durvábbat: a szülések utáni hónapokban gyakran előfordult, hogy szex közben beindult a tejem, és az sem zavarta (mondjuk engem igen.)

Nekem furcsa, hogy valaki zavar, hogy látja szenvedni a másikat. Én is tartottam már a lavórt a férjem alá, miközben hányt, és el is mostam utána, intim pillanatokban mégsem ez a jelenet van előttem. :)

Batyam neem birta megcsokolni se baratnojet a latvany utan...

Parom bent akart lenni en tesom peldajabol okulva nem akartam, Parom meggyozott igy bennt volt! A 6 hetet nem birta kivarni! Szabalyosan a falat kaparta. Ha este hozzabujtam mar ereztem, hogy "kar volt"...

A mi szexualis eletunk nem valtozott az o reszerol! Az enyemrol igen a szoptatas alatt kinszenvedes aran ment a szex es inkabb csak nyug volt az elso 3-4 honapban

10-el teljesen egyetértek!!Ezt mindenki máshogy reagálja le.

Szerintem itt az a jó megoldás,hogy a férfira kell bízni, hogy be szeretne-e menni, vagy sem.Ha nem ,akkor nem kell erőltetni!!Egy felnőtt ember már nagyjából tudja, hogy mennyi a tűrőképessége, ezért, ha önmagától vállalkozik rá, vagy szeretne ott lenni, akkor szerintem kicsi a valószínűsége, hogy utána rossz élmény lenne.De ha nem akarja, akkor semmi esetre sem szabadna ráerőltetni.

#11-es

A szülés azért pöppet más, mint egy gyomorrontás... pszichésen is máshogy élheti meg egy férfi. Ez egy szenvedés, amit "ő okozott" amihez "neki is köze van" és nem tud azon a fájdalmon enyhíteni. (Ezeket nem én találtam ki, kispapáktól hallottam).

Tapasztalatom szerin kevés az a férfi, aki bent akar lenni. Inkább a hisztizni szerető nők várják el. Ők hiszik azt, hogy "segít" ha ő (vagy valaki más) törölgeti a homlokukat, fogja a kezüket, amire semmi szükség.

Egy szülő nő nem szép látvány, én nem akartam, hogy a férjem így lásson. Elég volt a szülőszoba személyzete.

7. hónapban vagyok, amikor még nagyon az elején jártunk a terhességnek és szóba került, elmondtam, hogy ha nem altatásos verzió lesz (akkor tökmindegy, úgyse vagyok magamnál), hálás lennék, ha bejönne, mert be leszek tojva.

Első reakció az volt, hogy nem szívesen, ódzkodik. Mondtam, hogy nem erőszak, saját álláspontomat elmondtam, innen rá van bízva.

Ahogy haladtunk előre, eljött vizsgálatokra, szülőszobát megnézni (üresen, semmi sokkoló :)), szülésznővel beszélgetni, végül ő maga mondta, hogy érdekli, szeretne majd bent lenni.

Kérdeztem, hogy szexuális szempontból vagy bármilyen más szempontból nem lesz-e probléma neki. Egyedüli dolog, amitől tart, hogy szenvedni lát. Erre annyit tudtam mondani, hogy ilyen a popszakma, én is akartam a gyereket, előre tudom, hogy fájdalmas lesz, akárhol jön ki. Ennek fényében vállaltam, úgyhogy nyugodtan sajnálhat a szülés alatt, de bitang xar lehet most - utána úgyis elmúlik a fájdalom és én se ezen akarok nosztalgiázni, hogy "hejj, amikor szétrepedt az alvázam". Utána lapozunk, aztán örülünk a gyereknek.