Nem akarom hogy elmenjen, de nem akarok önző sem lenni, mit tegyek?

Körülbelül 8 éves korom óta nagyimmal élek (vagyis éltem), mert apám egy alkoholista, anya meg folyton külföldön dolgozik. Már elköltöztem tőle, de minden nap járok hozzá, nagyon szeretem őt, anyámként tekintek rá. Van egy fia is (nagybátyám), akinek most született gyermeke, de ők Angliában élnek. Úgy alakult, hogy megkérték nagyimat hogy menjen ki hozzájuk, segíteni, mert anyagilag nem állnak úgy hogy bölcsődébe tudják elhelyezni a kicsit(azért vannak ott mert itthon hatalmas adósságaik vannak), és nagyi igent mondott, így pár nap múlva indul. Habár azt mondtam, hogy menjen nyugodtan, mert önzőségnek hatna ha marasztalnám, mégis annyira rosszul esik hogy nem lesz itthon, úgy érzem teljesen egyedül maradtam, kétségbe vagyok esve, félek hogy mi van ha most látom őt utoljára személyesen? (interneten meg telefonon tudunk majd beszélni de az nem ugyanaz). Nem akarom neki elmondani mit érzek valójában, mert akkor állandóan miattam idegeskedne ott is... mit tegyek hogy megnyugodjak?