Elítélendő, hogy arra vágyom sokszor, hogy bárcsak lenne valaki, aki jószívűségből segítene rajtunk pénzzel?

Rossz helyzetben van a családom anyagilag. Régóta húzzuk már így, mindig több az, amit ki kéne fizetni, mint az össz kereset a családban. Volt, hogy el kellett adnia anyukámnak azt a nyakláncát, amit 40 évvel ezelőtt kapott, csak azért, hogy kitudjunk fizetni egy olyan kiadást, ami ha nem sikerült volna, akkor repült volna a ház.

Jelenleg is hasonló a helyzet, én a mobilomat felteszem eladásra napokon belül, mást nem tudok sajnos tenni. Diákmunkát keresek, de eddig nem kaptam még. Apám nem dolgozik, mert alkoholista és folyton elszúrta a munkahelyeit. Anyukám az, aki keres és szegény is már szinte belerokkan a sok dologba, amit el kell végeznie :( Én próbálok segíteni, de nem sokat használ, mert nagyon rossz a kedve is emiatt.

Sokszor arra gondolok, hogy bárcsak lenne valaki, aki csak úgy segítene és adna nekünk egy kis pénzt, de tudom, hogy ezek bárgyú álmok. Egyszerűen nem tudom mit csináljak... én is folyton feszült vagyok és a szabadidőmben is egyre több a sikertelenség minden téren... úgy érzem belefásultam az életbe :(

19/L