Elegem van anyámból, nem birom tovább elviselni! Mit lehet tenni ha még nem vagyok 18?

Értelmes is, mivel jobban átlátja mi zajlik itt!!

Talán ha vennéd a fáradtságot te is átlátnád!!

A kérdező önmagát megállás nélkül fényezi és mentegeti, mindenki mást pedig hibáztat holott ő maga is megoldhatnáa problémáját mivel azok forrása saját maga!

19:33 nem ő a bajok forrása!!!

1. nem kérte hogy szülessen

2. az anyuka viselkedhet normálisan

Van elég diákmunka? :D Itt árultad el, hogy SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN nem szagoltál még csak a közelébe sem a diákmunkáknak. 17 évesen, középfokú német nyelvvizsgával, meg papír nélkül ugyan, de középfokú angol nyelvtudással nem vettek fel egész nyáron sehova (pedig nem a Hiltonba jelentkeztem hostessnek, hanem szórólapozni, árufeltölteni, stb - itt is nézik, hogy ki mennyire értelmes...). Szóval nem tudom miről papolsz, oké, feketén biztos lehet dolgozni, de nem mindenki akarja átb*szatni magát valami kizsigerelő főnökkel, ha közben a jövőjére is kell koncentrálnia, és tanulnia kell.

Kérdező, te pedig szerintem nem mondasz el itt mindent, nekem nagyon úgy tűnik, hogy te sem vagy a legkedvesebb az anyáddal, mondom én ezt úgy, hogy 15 évig velem is szörnyen viselkedett az anyukám, és csak azután lettünk jóban, hogy műtőből műtőbe cipeltek félájultan, és rádöbbent, hogy fontos vagyok neki. Én el tudom képzelni, hogy ilyeneket mondott rád az anyád, aki a leírtak alapján jó nagy proli lehet, már ne haragudj, de te meg például ne kérj pénzt, ha már egyszer megmondták, hogy nem kapsz. Én is sokszor mentem el úgy bulizni, hogy nem volt nálam pénz, csak egy-kétszáz forint, és nem haltam bele, hogy nem ittam. Meg az nem érv, hogy már ott volt a barátnőd, és azért nem kajáltál. Nem tudott volna várni 10 percet?

Szóval mindent összevetve, értem az alapvető gondodat, hogy rosszulesik, amikor ilyen alpári módon megaláz, de addig nincs jogod visszaszólni, amíg azt a pár dolgot nem úgy csináltad, ahogy ő kérte.

Már bocsánat, de egy utcanő beszél úgy, mint az anyád. Ivott, amikor igy beszélt veled? Vagy netán idegbeteg? Elképesztő! Valószinű a társtalansága frusztrálja ilyen mértékben és ez okozthatja a kitöréseit is.

Ha otthon karsz maradni, sajnos szót kell fogadnod, bár én ezt az indokolatlan szigort nem értem.

Ha pedig végképp nem tudtok kijönni, talán költözz a nagymamádhoz. Ők talán szeretnek.

Fura dolog ez. Ha nem kezdem kicsit messzebbről, akkor félreérthető lehet amit írok, ezért hosszabb leszek.

Én komolyan hiszek abban, hogy nincs eleve elrendelve minden, de annak, hogy ki hova, milyen körülmények közé születik, megvan a jó oka. Mert ez egy "feladat", az életem értelme, hogy megküzdjek a kihívással, amit elém tesz. Ha tetszik, úgy is el lehet képzelni, hogy az unatkozó lelkek összebeszélnek, hogy meg fognak születni, és testvérek lesznek, vagy szeretők, egymás szülei, vagy éppen gyilkos és áldozat. Aztán megszületnek, és "eljátsszák" ezeket a szerepeket, amikből sokat tudnak tanulni. Ettől fejlődnek. A tökéletesség, halhatatlanság mennyei jóság világában, amit a keresztény egyház fest olykor elénk, mindenki halálra unná magát!

Ennyi a bevezető. Talán még az fontos, hogy a lélek nem fél semmitől, halhatatlan, és nem is érdekli nagyon más, mint, hogy fejlődhessen, tanulhasson. Nem kell neki villa, kocsi, úszómedence, jacht, magánrepülőgép. Ezekre az egónak van szüksége. Az ego egy éntudat, ami kifejlődik, és elpusztul, amikor az egyén meghal. Az egó tehát fél a haláltól. Sőt, általában lehet mondani, hogy az egó FÉL. Cserébe sokat követel tőlünk, minden figyelmünket. Egy hasonlat szerint a tudatalattink, a lelkünk, ha úgy tetszik, beszél hozzánk. Halkan, megfontoltan. Az egónk viszont, mint egy csörgősipkás bohóc, körbeugrál minket, dalol és ordibál, hogy rá figyeljünk, lehetőleg meg se halljuk, amit a másik mond. Csakhogy neki ez az egyetlen fegyvere. Míg a lélek képes megbetegíteni is akár a testet, ha nem figyelünk rá. Nagyon sok, ha nem minden betegségünk legvégső oka ez.

Mit lehet tenni? Élni kell.

Kedves kérdező, nem tudom, mennyit sikerült átadnom ezekből a gondolatokból, mennyire vagy már nyitott erre ebben a korban? Vagy akár mennyire hiszel nekem? Tulajdonképpen ez mindegy is. Saját szempontomból azt tudom mondani, hogy nagyon nehéz sorsot választottál magadnak, és ezért szép, tartalmas életed lesz. Küzdelmes és kemény, de éppen ettől olyan értékes.

Talán fura, talán más ez az érték-nézet, amit én mutatok neked. Nem megszokott. Nem baj. Egy időben az is furcsa gondolatnak számított, hogy a föld kerek. Ezzel nem mondom, hogy biztosan úgy van, ahogy én hiszem, de egyelőre nem is cáfolható. Vagy hiszel ebben, vagy nem. Én igaznak gondolom.

Ui.: Beszélhetnénk anyukád gondjairól is, a lehetséges viselkedésedről is, de a lényeg nem az, hanem ez. Ezért beszéltem erről. Ez nem valamilyen egyház, vagy szekta. Én sem tartozom semmilyen gyülekezethez, így megtéríteni sem akarlak/tudlak. (Nincs hova.) Az egészet azért írtam le, mert különben érthetetlen lett volna, hogy miért támadt bennem az az érzés, hogy én tulajdonképpen irigyellek a nehéz sorsodért. Ami azt is jelenti egyben, hogy a te lelked egy már nagyon érett és bölcs valaki lehet, ha ilyen nehéz feladatot adott magának erre az életre.