Miért beszélnek gúnnyal az apák napjáról?

Én nem beszélek gúnnyal az apák napjáról. De valljuk be, azért nem véletlenül csak az anyák napját ünneplik. Nagyon szeretem apukámat, viszont anya az aki, több áldozatot hozott értünk és ő volt velünk többet. Ő csinálta a házi munka nagy részét is, tehát jóval többet dolgozott szerintem mindig, mint apa.

Általánosságban pedig az anya az, aki otthon marad a gyerekkel, feladja sok esetben a karrierjét, ő rohan a gyerekkel az orvoshoz, ha esetleg beteg, ő marad vele otthon. Szóval az rögzült a társadalomba, hogy az anya dolga inkább a gyerek ellátása, az apa pedig a családfenntartó,a családfő. Majd ha mindenki elfogadja az egyenlőséget, akkor ugyanúgy fogják ünnepelni az apák napját is. De addig ne várd el!

Valóban van úgy, hogy nem vicces.Voltam férfi létemre igencsak nehéz helyzetben. A gyerekek Anyák napjára készültek, a lányom nagyon rosszul érezte magát, hogy kinek adja a suliban az ajándékot.Elváltunk, nekem ítélték a lányunkat, én neveltem.Hogy mentsem a helyzetet, beültem az anyukák közé, hogy a lányom tudja kinek adni az ajándékot.

Életembe ekkor éreztem magam a legkényelmetlenebbül.

Mo.-n ez teljesen érthető, elvégre sok családban sajna a mai napig patriarchátus van - és sokan még nyilvánosan sem szégyellik hangoztatni, hogy ez így van jól... vagyis úgy, hogy a férfi otthon egy fűszálat nem tesz keresztbe (vagy ha mégis, akkor tényleg csak annyit, és a feleség már ezt is vegye isteni kegynek), ő csak dolgozik (ha dolgozik) és keresi a pénzt. Csak azt nem veszi észre, hogy egy háztartás komplett ellátása (főleg úgy, ha még egyébként a nő is dolgozik mellette) sokszor még sokkal összetettebb és fárasztóbb munka tud lenni, mint a "normál" munkák. És sokszor még csak meg se köszöni a férfi a párjának, amit tesz - még anyák napján/nőnapon is csak színpadiasan, formálisan, "az ünnep kedvéért".

Ezek után egyáltalán nem csoda, hogy gúnnyal beszélnek az apák napjáról, amikor Mo.-n minden nap "apák napja".

Ezzel szemben pl. Finnországban ugyanolyan státusza van az ünnepnek, mint az anyák napjának, mert itt tényleg teljes a munkamegosztás minden háztartásban; a finn nők elég öntudatosak ahhoz, hogy pillanatig se tűrjenek el semmiféle basáskodást egy férfi részéről sem. A finn férfiak nem is igen hajlanak ilyesmire - jó régóta le lettek nevelve róla, és a gyerekek is úgy nőnek fel, hogy azt látják, apu és anyu egyaránt kiveszi a részét a dolgokból.

Példát lehetne venni róluk...

Anyák napján az irántunk való szeretetért,gondoskodásért mondunk köszönetet az édesanyáinknak.

Nos egy férfinak,aki sokalja a havi 20000 ft-os gyermektartást,kéthetente beígéri a nagy nyári nyaralást-ami persze elmarad.Mit is lehetne köszönni nekik apák napján?

Volt egy osztálytársnőm,akit az apukája nevelt,mert megözvegyült.Minden "anyás" dologban bent volt,ez természetesnek tünt nekünk.(egy fiúval ugye az apukákkal tudott volna lógni,de ez sem okozott gondot neki),aztán volt olyan,akinek a nagymamája jött az ünnepségre,mert az anyukája akkor se ért éppen rá.Szóval azért a dolgok helyre kerülnek általánban.Majd ha olyan sok rendes apuka lesz,akor biztos lesz rendesen megtartott apák napja is.