Milyen anya az olyan, akinek minimális egészség és egészséges táplálkozási kultúrája sincs?

Én olyanról nem hallottam, hogy valaki orvoshoz rohangál, általában az szokott lenni a gond, hogy nem mennek el orvoshoz az emberek, és ennek különböző következményei vannak.

A főzéssel kapcsolatban pedig, ha van elég pénzük, akkor szerintem nem szükségszerű hogy főzzenek otthon, igen változatosan lehet étkezni éttermekben. A tápláló házi kosztról pedig egy jó zsíros pörkölt jutott eszembe nokedlivel és sok tejföllel, amit bár imádok, nem tartom túl egészséges ételnek. :)

Teljesen normális, hogy orvoshoz fordul, ha ő úgy érzi biztonságosnak.

Illetve nem kell feltétlenül tápláló házi kosztot főzni, hanem azt, amit megeszik a család :)

Ne haragudj, de én sem tudom szidni ezt az asszonyt :)

Nem olvastam végig a válaszokat, de a saját példám alapján válaszolok:

1. Gyermekem sajnos hajlamos egy sima náthából észrevétlenül komoly szövődményeket összeszedni, pl. hörghurut, tüdőgyulladás. Ezek nem látványosak, de sajnos már többször kórházban kötöttünk ki egy-egy sima náthának tűnő fertőzés miatt. Éppen ezért minden kis orrfolyással viszem inkább orvoshoz, mert TUDOM, hogy mire hajlamos, és nyugodtabb vagyok, ha ráhallgatnak a tüdejére. Sajnos nekem nincs itthon se sztetoszkópom, se röntgenem, se orvosi diplomám, hogy meg tudjam különböztetni, hogy mi az, ami nátha, és miből lesz néhány órán belül tüdőgyulladás. Legutóbbi - általad bizonyára feleslegesnek vélt - orvoshoz rohanásunkkal kb. 10 napos kórházi bennfekvést előztünk meg.

2. Gyermekem olyan túlérzékenységben szenved (orvosilag igazolt), ami miatt az ételek többségét egyszerűen kihányja. Kb. tízféle ételt eszik meg. Éppen ezért bevallom, leszoktam a főzésről, csak hétvégén szoktam, mert elég egyoldalú táplálkozásra lennénk ítélve, ha a gyermekemhez alkalmazkodnánk. Tehát én az általad óhajtott tápláló házi kosztot kb. a hajamra kenhetem (mondjuk kihányt formában).

Szerintem jobb, ha nem ítélkezel mások életéről, ha nem ismered az előzményeket. Könnyen találhatod még te is magad olyan helyzetben, amikor az általad vágyott eszményképnek nem tudsz megfelelni akkor sem, ha meggebedsz. Kívánom, hogy ne legyen így, de én pl. nagyon utálom, mikor mások a körülmények ismerete nélkül mondanak ítéletet, aztán meg jön a sajnálkozás, hogy jaj, rád nem vonatkozik, amit mondtam/írtam. Szerintem mindenkinek megvan az OKA, amiért úgy él, ahogy él. És szerintem senkinek nincs joga ítélkezni. Biztos vagyok benne, hogy a te életedben én is tudnék kritizálni ezer dolgot, amivel nem értek egyet, csak keresni kellene... és bizonyára nagyon rosszul esne, ha elkezdenének kritizálni olyasmik miatt, amikről nem tehetsz (vagy éppenséggel tudnál változtatni, csak nem akarsz).

Olyan nincs, hogy alapvető tünet. Mert egy dolog lehet sok másnak a tünete is. Inkább menjen el vki az orvoshoz a legapróbb tünetre is, minthogy legyintsen rá, aztán kiderüljön, hogy az nemcsak egy mezei nátha volt, hanem súlyosabb. Anyukám gyermekorvos, mégis sikerült egyszer itthon félrekezelnie, mert nem gondolt bele abba, hogy azon részterületen más is okozhat olyasmi tünetet, na majd akkor pont a mezei laikus anya tudja, mint te, hogy az mi, amikor azért anyukámnak jóval több köze van hozzá. A "túlzott orvoslátogatás" mégiscsak a jobb megoldás. Megértem, ha vki nem-orvosként fél, hogy kárt tesz a gyerekében, ha otthon partizánkodik.

A főzéssel kapcsolatban. Ha a gyerek egyáltalán nem eszik semmi egészségeset, az baj, azt aláírom (ha pl. semmi gyümölcs, semmi zöldség, csak zsíros-cukros kaják). De ennek köze nincs ahhoz, főz-e anyuci vagy nem. Ha vki tudja, honnan kell rendelni, milyen ételt érdemes venni (mikrós kajákból is vannak egészségesebb verziók), akkor nem hinném, hogy akkora baja lenne a gyereknek, ha a szülő nem főz. Az átlag anyák akkor sem szoktak kimagaslóan egészséges kosztot főzni. Meg amúgy is, a legfontosabb dolog úgyis a minőségi együtt töltött idő. Van rengeteg "mintaanya", akitől el kellene venni a gyereket, mert mindent megcsinál, csak a gyerekének a lelkébe tojik magasról...

Tudod, drága nagyon okos és túlművelt kérdező, ha annak idején az én anyám az alapvető tünetű hasfájásommal nem vitt volna orvoshoz, hanem nekiáll otthon orvosolni mint gyomorrontást, én már 30 éve alulról szagolnám az ibolyát... az alapvető tünetű hasfájásomat ugyanis éppen perforáló vakbélgyulladás okozta.

Szóval okoskodni, meg másokat leszólni lehet, de azért figyelj oda... vannak betegségek, ahol nincs "na még egyszer megpróbálok valami mást", meg "lécci, lécci" ... a z emberi szervezet működését a kultúra nem érdekli.

Kutatások szerint ma átlagosan 7 perc jut a gyerekekre naponta. 7 perc! Ez szerintem sokkal nagyobb baj, mint a kérdésben szereplők.

Kérdező, én mindenfajta ítélkezés nélkül feltennék néhány kérdést, elgondolkodtatásul:

1. Mikor beszélgettél utoljára a gyermekeddel 10-15 percet NEM iskolai dolgokról?

2. Mikor olvastál neki utoljára könyvet?

3. Mikor voltál vele utoljára színházban/cirkuszban/múzeumban?

4. Mikor társasjátékoztál vele?

5. Mikor mondtad neki utoljára, hogy "szeretlek"?

6. Mikor mondtad neki utoljára, hogy "büszke vagyok rád"?

Az én értékrendemben ezek sokkal fontosabbak, mint a házikoszt... talán azért is, mert én ugyan megkaptam az anyámtól a házikosztot, de mellé egy olyan személyiségzavart is, hogy kínkeserves terápiával lehetett csak helyretenni, mert az önértékelésem is szépen hazavágta... házikoszt ide, vagy oda...

Kedves kérdező!

Miért baj az, ha a szülő orvoshoz megy a beteg gyerekkel és nem maga kezdi el a kuruzslást?

Most olvasom, még a gyereken kívül a többieket is neki kéne gyógyitani? :)

Miért a nő dolga csak a főzés, ha mindketten dolgoznak?

A kérdező gyereke 8 éves, tehát már nincs Gyesen a kérdező.

Megkérdezném, az apuka mit csinál? Mert a kérdés alapján, feltehetően minden otthoni dolog a feleség dolga.