Mit tennétek a férfi helyében?

Biztos is, hogy a lábon kihordott betegségek is betettek neki, de ebben hajthatatlan. De milyen legyen, ha az apja betegen elzavarta már gyerekkorában is iskolába, mondván annyira azért nem vagy beteg, ne táposkodj?

Egyszer ment el táppénzre a volt munkahelyén, mert már lábra sem bírt állni, és rögtön kirúgták. Csoda, hogy most hajlandó volt rá, el tudom képzelni, milyen állapotban van... Szerintem mandulagyulladása is van, mert alig bírt beszélni, mikor felhívtam. Az is visszatérő baja, bár most nem mondta.

"Kedves" hozzászóló, de tudod az a nem mindegy, milyen színtű az asztma, és milyen a tüdőgyulladás.

Mit akartam a kérdéssel? Megtudni, más is ilyen-e, mint a barátom párja. Ezek szerint sokan igen. Nekem is az a bajom a történettel, amit az egyik hozzászóló írt: képmutatás elmenni olyannak a temetésére, aki nyilvánvalóan életében nem volt fontos az illetőnek, mert akkor legalább felhívja, ha el nem is tud menni hozzá. Nekem is messze lakott a nagyanyám, de mikor beteg lett, azonnal utaztam hozzá, én ápoltam utolsó napjaiban. De előtte is heti többször beszéltünk. Ő viszont akkor beszélt vele, ha épp a szüleinél járt, és épp telefonált oda a nagyi. Ez volt kb. évi egy, esetleg két alkalom.

Nekem a mamám azt mondta mindig: "Ne a síromra vigyetek virágot, életemben látogassatok!" Azt hiszem, ez mindent elmond...