Elküldenétek a 22 éves gyereketek otthonról?

Ennek a ma már tipikus jelenségnek van egy magyar neve:

"MAMA-HOTEL" !!

"Én írtam meg az önéletrajzát és elküldtem pár helyre. Egy ismerősöm tudott volna neki munkát adni, de nem ment el az interjúra, mert, hogy neki az nem tetszik."

EZ a te "nevelésed" ereménye! Lásd kárát. Nem tanítottad meg a gyerekedet önállóságra, nem engedél neki szabadságot, nem hagytad meg neki, hogy önmaga lehessen - és így neki lázadásként nem maradt már, mint a passzív ellenállás. Mindent te csinálsz helyette?

Azért van a nyakadon, mert ezzel áll bosszút rajtad. Meg is érdemled.

Kiteheted, de éppen a te típusod nem fogja ezt tenni, csak a szája jár.

Úgyhogy kérek, fejezd be ezt a sírást. A legjobb, amit tehetsz, mert már rengeteg rosszat tettél, hogy EGYSZER leülsz a fiad mellé és megjegyzed neki, hogy úgy látod, nincs jól (ugyanis, amit a fiad csinál az nem holmi lustaság ám, hanem kőkemény depresszió!) és HA úgy gondolja, keressen meg egy pszichiátert. Ifjúságit, mert 22 évesen még elmehet oda.

Ha egy jó szakit talál, aki kézbe veszi, hamarosan lesz munkája is, amit ő maga talál magának és nem te vagy a haverok neki.

Nem, azért nem dobnám ki, de lehet, hoznék ellene lépéseket, ha nem képes elmenni interjúra sem. Ő gyakorlatilag nem akar dolgozni.

Pl. nem mosnék rá, nem raknám elé a kaját, nem takarítanék nála, levegőnek nézném. Ha ez sem használ, nem engedném tévézni, hátha ihletet kap a munkához.

Ezek szerint barátnője sincsen?

Kéne neki egy kis inspiráció.

Egy barátnőd dögös lánykája,korban közel hozzá.

Beszélgessen a lányka a terveiről,vágyairól,mit vár az élettől és pislogjon sűrűn a fiadra.

Hátha ez felrázza.

Egyébként ez a depressziós gondolat bennem is felmerült.

Nem létezik,hogy semmi se érdekli.