Miért nem tudok haragudni senkire? Nem bírom tovább!

Mit gondolsz, miért nem tudsz sokáig haragot tartani?

Ilyenkor megbocsátasz, vagy csak úgy teszel, mintha nem történt volna semmi?

:)

Első vagyok, látom, ugyanazt kérdeztem, amit te tőlünk, de akkor is... biztos gondolsz valamit te is erről.

Pl. magányos vagy? Vagy félsz, hogy ha nem vagy ott, kibeszélnek? Vagy úgy érzed, a társaságod nem annyira értékes, hogy más kezdje veled a kibékülést?

Én is ilyen típus vagyok. Nem tudok haragudni, de fel sem tudnak idegesíteni. Én könnyen tovább lépek bármi is történik.

Ennek van egy olyan előnye, hogy nincsenek ellenségeim.

Én azt tudom mondani, hogy nem is kell haragot tartani. Tanulni kell az esetből. Ha valaki egyszer átver, máskor is megteszi, szóval abban soha többé nem szabad megbízni. De ha jóban vagy az illetővel ki tudod ismerni. Tudod mit csinál, látod rajta mikor hazudik, tulajdonképpen lépéselőnyben leszel vele szemben.

Nem véletlenül mondják, hogy tartsd közel az ellenségeidet.

Ne beszélj már ilyen butaságot! A haragtartás a legrosszabb emberi tulajdonság. Ugyanis csak magadnak ártasz vele, senki másnak!

Nem kell haragot tartani, de aki átver, abban ne bízz a jövőben. Ehhez kell néhányat koppanni, de idővel menni fog. És hidd el, szerencsés vagy, hogy nem mérgezed magad haragtartással. Sokkal boldogabb életed lehet így :)

aki átvert, arra nem haragudni kell, hanem elkerülni jó messzire, hogy ne legyen alkalma újra becsapni.

bár itt felhozható a te felelősséged is, hiszen naiv voltál, ami nem feltétlenül rossz tulajdonság, de megkeseríted vele az életed.

legyél egy kicsit keményebb, és elemezd a helyzeteket, hogy vajon miért néznek lábtörlőnek.

mondjuk arról is megvan a véleményem aki egy nyilvánvalóan gyenge emberrel szemétkedik.