Hogyan könnyítsek a lelkiismeretemen? Elmondjam neki?

7 éve vagyok együtt a férjemmel!

Majdnem 2 éve hogy külföldön dolgozik, sajnos semmi látszata de nem is az a lényeg!

Eléggé a kapcsolatunk rovására ment a távollét, pedig előtte létezni sem tudtunk egymás nélkül.

Ahogy kiment nagyon rossz lett a kapcsolatunk, hiába volt skype lehetőségünk, egyáltalán nem tudtunk két emberként kommunikálni pár hónap után!Eltelt egy év hogy már kiment, én megismerkedtem egy férfivel. Fél évig volt a szeretőm. Vágytam a társaságára. Jó volt vele beszélgetni, megértő volt, meg nevetettet mind ellentéte a férjemnek, aki állandóan ott piszkált ahol tudott, mindenről be kellett számolni, és ha még szüleimmel elmentünk egy napra kirándulni az is gond volt, holott ekkor még a szeretőmnek se híre se hamva nem volt.

Sehová sem járhattam, mindenhol ellenőrzött.Facebook, ha itthon volt telefon, laptop.

A viselkedése pedig maga volt a pokol. Soha nem mosolygott rám, ami jól esett volna.

Ha haza jött szabadságra, elmentünk egy boltba a hölgyekkel kedves volt velem pedig előtte illetve utána úgy beszélt mint egy lábtörlővel.

Akadt olyan probléma hogy a testvéremmel elmentem valahová pl pénzt levenni a számláról szóval ezek ki akasztottak. Nem erre vágytam.

Végül próbáltam rá hatni hogy nem beszéltünk amikor rossz passzban volt, volt hogy finoman volt hogy nyersebben közöltem vele hogy a viselkedésével el üldöz és nem meg fog vele fogni.

Úgy ahogy jelenleg próbál változni.

A pasival pedig szakítani fogok, hisz a férjem az életem párja, és azt hiszem ez kellett ahhoz hogy rá jöjjek nagyon fontos nekem, csak abban nem vagyok biztos hogy el mondjam-e neki hisz akkor ismét kezdődik gyanúsítgatás nyilván okkal ez nem kérdés, a megalázás a csúnya beszéd/ viselkedés!

Ezt pedig nem akarom, úgy ahogy nem akarom rá dobni a lelkiismeretem, és azt hogy könnyítsek magamon és neki fájjon! Úgy érzem hogy még együtt tudunk lenni, normálisan.