Hogyan könnyíthetnék a lelkiismeretemen? Nem veszélyeztetem a kapcsolatunkat, ugye?

Van egy nagyon nagyon jó barátom, nagyon szeretem és benne bízok benne a legjobban és ez kölcsönös. Tényleg legendás a barátságunk, iskolás korunk óta ismerjük egymást és mindent megbeszélünk. Egyetlen dolgot kivéve. Megbeszéltük hogy együtt megyünk majd nyelvvizsga-előkészítőre majd nyelvvizsgázni is. Viszont én nem nagyon tanultam azt a nyelvet, és bár azt beszéltük meg hogy mindenki majd tanul otthon amíg elérjük a nyelvvizsgázáshoz kellő szintet, én tudtam hogy nem fog sikerülni mert nekem még könyveim sem voltak ugye. Amikor ezt megbeszéltük akkor ők nagyon rossz anyagi helyzetben voltak így nyelvtanfolyamra sem tudtunk volna elmenni. De engem rábeszéltek a szüleim hogy menjek el egyedül és mivel az ő tanfolyamköltségeit nem tudtuk volna fizetni (az enyém is összesen több százezer volt) így titokban tartottam.

Most már azon a szinten vagyok ahol ő is. Mivel nekünk majd szakmai nyelvvizsgát kell majd tennünk, így le szeretném tenni a sima nyelvvizsgát, hogy könnyebben kapjak állást. Viszont iszonyatos lelkiismeret furdalásom van hogy mindezt elhallgattam előle. És félek hogy emiatt nem fog összejönni majd.... Sose titkoltam volna előle, tulajdonképpen ha a szüleim nem erőltetik el se indulok... mondjuk akkor meg a nullán tartanék nem beszélnék egyáltalán egy nyelvet se.

Ami a problémám hogy pár ismerősöm tudja, pláne hogy anyám is elmesélte pár embernek. Igyekszem hogy a barátomhoz ne juthasson vissza, de hát ugye ki tudja... Arra gondoltam hogy ha sikerül a vizsga ha nem azt fogom mondani hogy nem sikerült és hogy abbahagyom a próbálkozást... Hadd higgye rólam mindenki hogy nélküle nem teszek lépéseket, rossz érzés mert szinte árulónak érzem magam. De tényleg nem volt pénzük, és tudom hogy nagyon fájt volna neki emiatt és mindig azon voltam hogy sose érje fájdalom.

A kérdésem az lenne hogy mit tehetnék hogy könnyebb legyen nekem is? Érdemes hazudnom másoknak egy ember miatt? (Én ezt látom a legjobb megoldásnak)

Légyszi, aki átlátja a helyzetet, az mondja el nekem hogy hogyan kéne látnom az egészet, mit kéne tennem kommunikáció terén a többi ismerősöm irányába és hogy jól teszem-e a titkolózást. Nem igazán beszélhetem meg ezt senkivel, a szüleim nem kedvelik a barátomat, így nem értenék meg, a többi ismerősöm meg nem értené meg hiszen nem tudják hogy milyen erős ez a barátság. Szinte már ki nem mondott szerelem, így semmiképpen sem szeretném tönkretenni mert belehalnék.