A 20 éves fiam bejelentette, hogy apa lesz. Ti, hogy fogadnátok ezt a hírt?

"Azt is elvárja a fiam, hogy én mondjam meg az apjának és én vigyem el a balhét."

Na ezt felejtse el, s Te ne is asszisztálj emellé. Ha bátor volt az összeköltözéshez, a barátnőhöz, a szexhez, akkor ehhez is legyen az...

A menyed kezét is Te kéne megkérjed? :-O

Kérdező, őszintén, TE milyen megoldást látsz? Csak azért kérdezem, mert a kommentjeid olyanok, mintha igazán semmilyen megoldással nem értenél egyet. Elküldeni nem akarod őket, de tudod, hogy lusta dög a fiad, tehát támogatni kényszerülsz majd egész (szó szerint EGÉSZ) hátralévő életében, őt is, meg majd az egyre népesebb pereputtyát is. Arról nem is beszélve, hogy milyen remek példát mutatsz a többi gyermekednek is, esélyes, hogy ők is ugyanezt az életutat fogják választani (kisujjat sem mozdítani és élni, mint hal a vízben)

Persze, a legjobb megoldás az abortusz lenne, de erre Te kívülállóként nem tudod rávenni a lányt, ha ő nem akarja. Sőt, lehet, hogy már annyira előrehaladott terhes, hogy már nem is lehetne elvetetni. Szóval kényszerpályán mozogsz, és rossz és még rosszabb megoldások közül tudsz választani.

Az anyai szív nem onnan ismerszik meg, hogy burokban neveli a gyermekét. Sőt! Épp ellenkezőleg: az anyai szív az életre neveli a gyermekét, hosszú távra tervez, megtanítja és el is várja a felelősségérzetet, a tisztességet, az őszinteséget.

Ha most "elviszed a balhét", akkor tökéletesen ellehetetleníted, hogy legalább egy ilyen fontos pillanatban bebizonyítsa - akár magának is -, hogy felnőtt és megbízható ember. Én megfognám a kezét, odaülnék vele az apja elé, és átadnám neki a szót...