Mit gondoltok erről? Nagy korkülönbség, a pasi nem akar már gyereket, a csaj még igen. Segítség!

Igazán buta vagy kérdező :( A saját céljaid a másik elé helyezed, prioritást állítasz fel a kettő között, holott ez nem így működik! Mindkettőtök jövőképe jogos és érthető, egyikőtöké sem érvényesebb a másikénál...

Iszonyatosan buta vagy még, neked nem kellene gyereket szülnöd egyelőre, az biztos... :(

"Úgy értem, hogy a kettőnk helyzetét nem lehet összehasonlítani, az ő esetében ez csak egy kényelmi szempont, nekem viszont az életem értelméről kellene lemondani."

Te azt nem érted meg, hogy a gyerek nem olyan, hogy hát nem vágyok rá, de azért belemegyek mert a pici fiatal suncimnak ez minden vágya, akit 2 hónapja ismerek. Ha nem akar gyereket, az nem egy kényelmi szempont, hanem egy érzés, ha nem akarja, nem teszi boldoggá, akkor szerinted az egy boldog család, boldog gyerek lenne a jövőben? Szerinted tudná szívből szeretni, ha a saját elképzeléseit fel kellene adnia a tiédért?!

"Én azt hittem, hogyha igazán szeret, akkor előbb-utóbb úgyis beleegyezik"

Az alkoholisták feleségei meg azt hiszik, hogy ha szereti, akkor majd leszoknak... stb. A bántalmazók feleségei meg azt, hogy majd ha lesz gyerek abbahagyja. Remélem érted, mire célzok. Egy gyerekbe nem beleegyezni kell, hanem egyformán akarni!! Ezt kellene megérteni!

"mert 1.úgyis az én nyakamban lenne a gyerek és neki nem kellene túl sokat foglalkozni vele"

Ezt remélem nem gondoltad komolyan, hogy szerinted egy család arra alapul, hogy az apjának nem kell igazából foglalkoznia a gyerekkel, csak legyen???!!!

"nem várhatja el tőlem, hogy lemondjak az anyaságról, csak mert neki nem kényelmes."

Ugyanígy te sem várhatod el tőle, hogy vállaljon még egy gyereket, csak mert NEKED úgy kényelmes.

"De azt sem értem, hogy tulajdonképpen mi lenne benne a nem kényelmes..."

Hát nézzük csak. Egy gyereket úgy 2-3 éves koráig nem nagyon lehet magára hagyni, mert nem sok minden köti le. Magyarán úgy 2-3 éven át semmiből sem áll az anyuka és az apuka napja, csak abból, hogy ha otthon vannak, akkor a gyereket szórakoztatják, tanítgatják, stb. Látszik, hogy még nem volt gyereked, nem tudod, hogy ez milyen fárasztó. Nem csak az anyának, az apának is. Ebben az első pár évben el kell felejteni azt, hogy évi egy-két hétnél több idő jut egymásra KETTESBEN, amikor esetleg a nagyszülők tudnak rá vigyázni. Egyéb esetben minden reggel, minden este kelni kell, ki kell tartani és a gyerekkel foglalkozni, ami igen, egy idő után idegőrlő tud lenni, főleg 45-50 évesen, amikor az ember már azt hitte, maga mögött hagyta az üvöltésre-sírásra ébredős, gömbölyded-terhes-szoptatós-hisztis-hormontúltengéses-0 szexes feleséges, pelenkacserélgetős, etetős, bekakilós-bepisilős időszakot...

Persze pár év után könnyebb lesz a dolog, de ennyi idősen már a legtöbb embernek nincs türelme ehhez, és ez rendjén is van. Öregszünk, nem ilyenkor van ennek az ideje, nem vágyunk rá, nem vagyunk rá készek...

En irtam azt a valaszt hogy elhagytam a volt baratomat tobbek kozott ezert. Nekem is utana mondta, hogy na jo, akkor legyen egy. De nekem a csalad a ket gyereket jelenti, a gyerekekeivel foglalkozo apukat, nem a szivessegbol felcsinalast, hogy befogjam a szam.

En amugy megertelek, mert ugyanebben a helyzetben voltam.

Viszont mar a parodat is megertem. 40 elmultam, imadom a gyerekeimet, de olyan jo, hogy nincs mar ejszakazas, alvasidohoz alkalmazkodas, hiszti, pisiltetes, stb . Szep volt, jo volt az az idoszak, de egy lotto otossel se venne ra senki, hogy most ujra kezdjem egy picivel. Elvezem az eletet, utazgatok veluk, kirandulunk, beulhetek veluk etterembe, ha elindulunk nem kell hatalmas pakk bebikajaval,pelenkaval, stb.

A picik raadasul rendkivul farasztoak, a barataim ahol kesobb jott egy baba a nagyobbak melle mondtak, hogy mar farasztobb emelgetni, utana futni,stb.. szeretik, csinaljak, de az ember 40+evesen nem olyan mint 10-15 evvel fiatalabban.... ne eroltesd ra, ha ezt nem akarja.